A meg nem érdemeltettség érzése azonban leginkább a saját lelkiismeretünk által szokott megnyilvánulni. Ha így van, mindig oda kell rá figyelnünk, mert valószínűleg tényleg nem érdemeltünk meg valamit, nem dolgoztunk meg érte, csak úgy az ölünkbe pottyant.

Az önbecsülés hiányából fakadó negatív érzés, hogy megérdemelsz-e valamit, vagy sem, általában ritkábban fordul elő. Az emberi természet úgy van megalkotva, hogy a kreativitásban, a cselekvésben leli az örömét. Jó érzéssel tölt el minket, ha előre haladunk az életben, sorra oldjuk meg az előttünk álló kihívásokat. Aki teljes mértékben megtesz mindent a céljai elérése érdekében és nem a kerülőutakat keresi, természetes módon érzi, hogy megérdemelte azt amit kapott. Amennyiben mégis az önbecsülés hiánya okozza a meg nem érdemeltség érzését, mélyebben kell kutakodni a lélekben, hogy megtaláljuk ennek az okát. Sok esetben ez lehetett egy trauma, vagy negatív gondolati befolyás, amely a tudatalattiban rögződött és nehezen lehet tőle szabadulni. Annál is inkább fontos ezekre a jelekre odafigyelni, mert ez választ adhat olyan kérdésekre is, hogy miért nem vagyunk mindig felhőtlenül boldogok, még akkor sem, amikor az életünkben minden rendben van.

A világ meglehetősen színes hely abban a tekintetben is, hogy sétálnak az utcán olyanok, akik megérdemlik azt, amit kapnak az élettől, és sétálnak olyanok is, akik nem szolgáltak rá minderre. Első ránézésre talán úgy tűnik, hogy azok boldogulnak jobban, akik kerülőutakkal, manipulációval jutnak hozzá olyan dolgokhoz, amelyeket meg sem érdemelnek. Ez azt jelentené, hogy a világ felfordult és igazságtalan hely lenne? Nem igazán van így, ugyanis az élet mindenkinek azt adja vissza, amit belefektetett.

Ki mint vet, úgy arat. Nincs kivétel. A kívülálló szem számára sok minden rejtve van, ezáltal téves következtetéseket vonunk le az életről, és benne egyes emberekről. Aki tisztességtelen úton jut hozzá olyan dolgokhoz, mint például a pénz, az csak ideig-óráig fog nyugodtan aludni éjszakánként. Az emberi természet alvás közben a legártatlanabb és legtisztább, és a lélek ilyenkor tudatalatt jelzi, hogy valami nincs rendben. Még olyanok esetében is akik lelkiismeretlenek, mert tudják a lelkük mélyén, hogy nem szolgáltak rá arra amit kaptak, és ez gyötörni fogja őket, még akkor is, ha ezt tudatosan nem is érzékelik. Ez aztán problémákat okozz, a pénz úgy folyik ki a kezeikből,mint a víz. Meggondolatlanul költekeznek, kaszinóznak ugyanis a pénzük mögött nincs valódi munka, pusztán erkölcstelenség, így nem is tudják, hogyan kell pénzzel bánni. Ha tudnák, akkor tisztességes úton válnának gazdaggá, nem lennének motiváltak az erkölcstelenségre. Ha mindezek nem is történnek meg, az élet pofonokat fog osztani, és váratlanul fog a pénz kifolyni a kezeik közül. Ez olyan biztos, mint ahogyan a nap keleten kél fel, és nyugaton megy le, minden áldott nap.

Szolgálj rá arra, amit kapsz az élettől, és álmod békés lesz, ébrenléted pedig derűs. Ha képtelen vagy csöndben leülni fél órán keresztül, ha idegességgel tölt el az egyedüllét, ez azért van, mert a tudatalattid figyelmeztet valamire, és te ellenállsz neki. Menekülsz a dolgok valóságától. Megfigyelheted, hogy egyes emberek betegesen keresik a társaságot, mindent megtesznek, csak hogy ne maradjanak egyedül önmagukkal. Chatelnek, buliznak, telefonálnak, mindent megtesznek azért, hogy társaságban legyenek. Vannak akik meggondolatlanul párkapcsolatból párkapcsolatba menekülnek, mert így mindig szeretve érzik magukat. Ezek az emberek, ha autót is vezetnek, mindig szól a háttérben a zene, vagy a rádió.

Ezzel szemben figyelj meg egy olyan embert, aki intenzíven megdolgozott valamiért és éppen most aratja le munkájának gyümölcsét. Szinte kenyérre lehet kenni, relaxált, nyílt, pozitív, mosolygós és kedves. Éjszaka nyugodtan alszik, már nem igényli a rádió monoton háttérzaját sem, csak élvezi a létezést. Ez az élet valódi arca. A sikerélmények fontosak mindenki számára. Sikerélményekben pedig csak azoknak lesz részük, akik úgy érzik megérdemlik azt, amit befektetett idejük és energiájukért cserében kaptak.

Ha ajándékot adsz valakinek, mindig növeld benne a fontosság érzését. Tudja az illető, hogy miért kapja tőled, és azt is, hogy azt megérdemli és rászolgált. Ha így adsz ajándékot, jobban fogja érezni magát a bőrében. Más esetben, ha csak kötelességből a zsebébe nyomsz valakinek ötvenezer forintot, mert mondjuk éppen a keresztfiadról van szó és úgy teszed, mintha a fogadat húznák, ő ezt úgy fogja felfogni, hogy nem érdemelte meg amit kapott, és nem lesz tőle boldogabb sem.

Ha te kapsz az élettől váratlan ajándékokat, amelyekre nem vagy felkészülve, mindig fel kell nőnöd hozzá. Ha nagy pénznyereményre teszel szert és szegény vagy, akkor el kell kezdened a pénzhez való beállítottságodat megváltoztatni, és olyanná kell változtatnod, mint amilyen a gazdagok mentalitása. Ha viszont szegény gondolkodásmóddal kezdesz el eszeveszettül költekezni, hamarosan elveszíted minden pénzed, sőt még az is lehet, hogy hatalmas tartozást fogsz felhalmozni. Figyelj oda ezekre a jelenségekre, ugyanis ezek mind azt mutatják, hogy amit az ember nem érdemel meg az élettől, az olyan gyorsan tűnik el az életéből, mint a szélvész.

Mindig dolgozz meg mindenért, ugyanis ezzel a boldogságérzés többszörösét fogod megtapasztalni. A lusta, kerülőutakon járó ember középszerű, besavanyodott és korlátolt gondolkodású lesz, ez pedig állandó frusztráltságot fog okozni. Az aki ténylegesen megdolgozik mindenért, kiegyensúlyozott, optimista és jókedvű emberré válik.

Szolgálj rá a megelégedettségre és az élet nem lesz hozzád hálátlan.

Tudnod kell azonban, ha a “félig üres” filozófiával élsz, akkor az életben leginkább a hiányt, a negatív eseményeket fogod észrevenni.  Ha pedig a “félig tele” filozófia szerint élsz, az életben a lehetőségeket, a kudarcokban a tanulságokat, a környezetedben a szép dolgokat fogod észrevenni.

Előnyösebb és célratörőbb tehát  ”félig tele” beállítottsággal élni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az életben nem látod a problémákat és nem nézel szembe a nehéz helyzetekkel. Pozitív életszemélettel élni annyit tesz, hogy a beállítottságunk és az elvárásaink alapvetően pozitívak önmagunkkal és másokkal szemben. Az életben minden áldásnak megvan a maga átka, ugyanúgy, mint ahogyan minden átoknak megvan a maga áldása. Ha valamilyen negatív, hátráltató esemény történik veled, abban is meg lehet találni az előnyöket. Minden hátrányban vannak előnyök, csak meg kell figyelni őket. Ez annál is inkább így van, mert a világon korlátlan lehetőségek vannak, így bármilyen helyzetbe is kerülsz életed során, mindig van merre menned. Te döntöd el, hogy jobbra, vagy balra, előre vagy hátra. De dönthetsz úgy is, hogy maradsz egy helyben.

A pozitív “félig tele” beállítottságú emberek még a betegségükből is képesek előnyt kovácsolni. Hogyan lehetséges ez? Ha netán halálosnak nevezett betegséget állapítanak meg náluk, legyőzik a félelmüket és teljes gőzerővel harcolnak az életükért. Nem kétségbeesetten, hanem határozottan és célratörően, akár egy buldózer úgy haladnak előre. Teszik ezt annak ellenére, hogy mindenki halálosnak minősíti a betegségét. Ennek folyamataként az illető ember végre felfogja, hogy változtatnia kell az életmódján, a táplálkozásán annak érdekében, hogy legyőzze a betegségét.

Egy ilyen helyzetben már nincs idő a tétovázásra, radikálisan változtatja meg az életvitelét, egészséges ételeket eszik, még a céklalé kúrát is bevállalja  és nem figyel azokra, akik szerint a betegsége halálos. Egyszerűen nem teheti azt meg, hogy akár csekély mértékben is a negatívumokra fókuszáljon. Teljes odaadással a gyógyulásért harcol és egyre csak javul az állapota. Az orvosok nem hisznek a szemüknek. “Kész csoda, hogy ez az ember még él.” A következő szűrővizsgálaton pedig a “gyilkos kór” teljesen eltűnik a szervezetből. Emberünk újra egészséges és a betegségére áldásként tekint, hiszen belátja,  ha a betegsége nem lett volna, valószínűleg sosem választotta volna az egészséges életmódot, nem mondott volna le a cigarettáról, az italról, mert nem volt életbevágó. Így lehet még egy betegségből is előnyt kovácsolni.

Minden eseményre, élethelyzetre lehet félig tele pohárként tekinteni. A “félig tele” beállítottsággal legalább esélyt adsz magadnak a gyógyulásra,  a “félig üressel”  azonban, minden gyógyulásba vetett reményed elveszíted. Természetesen nem kell, hogy halálos kórban szenvedj, mert ez igencsak próbára teszi az ember lelki erejét és optimizmusát, de bármilyen negatív esemény is történik, mindig  kérdezd meg magadtól: “Mit tanulhatok ebből az esetből? Milyen hibát követtem el?” Nézz pozitívan az életedre, még akkor is, ha úgy látszik, minden és mindenki összeesküdött ellened.

Számottevő lehet azoknak a családoknak a száma ma Magyarországon, akik ma 2012-ben már hálásak, hogy öt-hat évvel ezelőtt a bank megfelelő fedezet hiánya miatt nem biztosított számukra svájci frank alapú hitelt. Akkor ez szomorú volt, mert minden megvolt ahhoz, hogy egy új és nagyobb házba költözzenek. Ma már más a helyzet, ugyanis tisztán látszik, hogy azok akinek a bankok kölcsönt adtak, sokkal nagyobb nyomás alatt élnek, hiszen majdnem a dupláját kell annak kifizetniük, mint amit felvettek, és talán átkozzák a napot is, amikor aláírták a hitelszerződést. Tehát, akkor előny volt, ma hátrány, mégpedig nem is akármekkora. Hatalmas. Akik pedig nem kaptak, joggal lehetnek hálásak, mert nem “szívták” úgy meg, mint tehetősebb társaik.

Ahhoz, hogy egy negatív esemény előnyeit észrevegyük, gyakran éveknek kell eltelnie. Ha legközelebb valami általad vélt negatív esemény történik, légy türelmes, és azzal a beállítottsággal nézz szembe vele, hogy ebből valamit okultál, ami lehet, hogy csak évek múlva fog tudatosulni benned. Az élet a tanulságokat kizárólag a türelmes embereknek szállítja. A türelmetlen emberek nem vonják le a tanulságokat, nem nézik a dolgok pozitív oldalát és fegyelmezetlenségük miatt nyomorba taszítják az életüket.

A dolgok pozitív oldalát nézni nem valamiféle vallásos, elméleti dolog. Ezt a gyakorlatban kell csinálni, csak akkor van eredménye. Nem a pozitív körülmények teremtik a pozitív beállítottságot, hanem a pozitív beállítottság teremti a pozitív körülményeket. Ha jó érzésekkel, optimistán nézel az életre, akkor a legjobbat hozod ki magadból és a körülményeidből, ám, ha pesszimistán tekintesz az életedre, még azokat a körülményeidet is tönkreteszed, amelyek amúgy pozitívak. Folyamatosan pesszimistának lenni és aggódni nem túl ésszerű, annál is inkább, mert amiért aggódni szoktunk 95%-ban nem történik meg. Ha abban az 5%-ban meg is történik, szinte biztosan nem úgy, ahogyan elképzeltük. Hiábavaló és fölösleges tehát állandó negativitásban élni.

Várd el a legjobbat, keresd a lehetőségeket, a tanulságokat minden egyes helyzetben! Ez frissen tartja a szellemed, a lelked és a problémáidat is kreatívabban és hatékonyabban tudod megoldani. Ha “félig tele” filozófiát választod, az életed tele lesz áldásokkal és rádöbbensz, milyen jó is ezen a Földön élni.

Fotó: Stuart Miles / FreeDigitalPhotos.net

Amikor meg kell tenned valamit, ki kell lépned a kényelmi zónádból, meg kell mozdítanod az izmaidat, koncentrálnod kell, amely energia befektetést igényel a részedről. Minden tevékenység, amely erőfeszítést igényel, kényelmetlen az emberi természet számára. Az elégedett és sikeresnek nevezett emberek nem véletlenül sikeresek, hanem azért, mert nem csak terveznek, hanem cselekszenek is. Ők nem elégszenek meg azzal, hogy a terv megszületik a fejükben, valóra is szándékoznak váltani azt. A cselekvés és a halogatás kizárják egymást.

A halogatásnak mély lélektani okai vannak, és csak akkor lehet igazán szembeszállni vele, ha pontosan tudjuk, mit akarunk, és ha ismerjük a gyenge pontjainkat, amelyek visszatartanak a cselekvéstől. A halogatás mögött többnyire a sikertől való félelem és a félbehagyott cselekvések szokása állnak.

1. A sikertől való félelem.

Ez talán furcsának hangozhat, de olykor a tudatalattink szándékai ellentétesek a tudatos szándékainktól, így még a várva várt siker is rettegéssel töltheti el. A siker veszélyes a kényelmi zónánk számára, hiszen életkörülményeink ilyenkor éppen változóban vannak.

Példa:

Gyermekként, amikor először mentünk más gyerekek közé, megtanultuk, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnünk, egy bizonyos közösségen belül. Megtanultuk, mikor, mit kell tennünk ahhoz, hogy viszonylag konfliktusmentesek legyenek a baráti kapcsolataink. Ezzel együtt azonban azt is felismertük, hogy érdemes az adott közösséghez alkalmazkodni, ugyanazon a véleményen lenni velük, ugyanolyan ruhákat hordani, mint ők, és akkor a nagy valószínűséggel elfogadnak minket. Ezzel szemben, ha másképp cselekszünk, másképp öltözködtünk, másképp gondolkodtunk, más dolgokról beszélgettünk, eltérő a véleményünk a többiekétől, a közösség akár még ki is rekeszthet minket.

Ha a siker útjára lépsz, szinte biztos, hogy a körülötted lévő, kevésbé tudatos emberek csodabogárnak fognak nézni, titokban talán még irigyek is lesznek rád. Ha eljutottál eddig a pontig, sőt még a postás sem köszön vissza neked, akkor kibonthatsz egy üveg pezsgőt és ünnepelhetsz, mert ez annak a biztos jele, hogy végre a saját utadat járod. Ez persze nem azt jelenti, hogy tudatosan meg kell utáltasd magad a környezeteddel, ha sikeres akarsz lenni, azonban tarts ki az álmaid mellett bármennyi bírálatot, lekicsinylő megjegyzéssel is kell szembesülnöd. Becsüld meg a pillanatokat, amikor a környezeted támogat, azonban, ha nem ezt teszi, ez legyen az ő bajuk és ne a tiéd.

2. Félbehagyott cselekvések

Eljutottál arra a pontra, amikor már nem akadályoz meg mások véleménye, az álmaid megvalósításán dolgozol végre, a halogatás csábítása azonban még mindig jelen van. Amikor gyorsan és következetesen haladsz a céljaid megvalósítása felé, kissé félelmetesnek találod a haladás élményét, tudatalattid pedig elkezd azon dolgozni, hogy megakadályozzon abban, hogy elérd a célodat. A célba érés előtti bukás esete ez, amikor már majdnem sikerült végezned az adott munkafeladattal, azonban valami megakadályozza ezt. Lehet ez egy külső tényező is, de lehet, hogy te magad állsz a saját utadba. Mégis mi értelme lenne ennek? A legtöbb esetben nem tudatosan hátráltatod magad, hanem tudat alatt, azonban ha felismered ezt, akkor végre átveheted az irányítást a tudatalattidtól.

Példa 1:

Már érzed a haladást, és akkor hirtelen megállsz, elhiteted magaddal, hogy már majdnem célba értél, megérdemelsz egy kis pihenőt. Félreteszed az aktuális munkádat, de ezzel együtt a cselekvés lendületét is. Úgy gondolod akkor, hogy majd később, majd holnap visszatérsz rá újult erővel, és akkor végre befejezed. Ám, eljön a holnap és ugyanolyan kedvetlen leszel, mint ma, és akkor sem lesz kedved folytatni, sőt tovább fogod halogatni, egészen addig, amíg már szorít az idő, és kénytelen vagy egész éjszaka alvás nélkül dolgozni ahhoz, hogy a másnap reggeli határidőre végezz az adott feladattal. A halogatás pokoli kínokat okozhat ilyen esetben, ha másért nem, legalább ezért érdemes leszokni a halogatás szokásáról.

Példa 2:

Éppen az önéletrajzodat írod a másnapi állásinterjúra, amikor is egy pillanatra elkalandozik a figyelmed, és eszedbe jut, hogy egy e-mailt vársz a legjobb barátodtól. Gyorsan belépsz az e-mail fiókodba, és kiderül, hogy nem csak a barátodtól jött e-mail, hanem valaki még egy vicces videót is megosztott veled, és máris a YouTubeon találod magad. Ez beindít egy folyamatot, az önéletrajz írása pedig feledésbe merül, amíg te a Mr. Bean sorozat tíz részét is megnézed. Majd, hogy, hogy nem, hirtelen a Facebookon találod magad, és már el is telt két óra. Már késő este van, de tudod, hogy még nem végeztél az önéletrajzoddal, egyre ingerlékenyebb vagy, és egyre gyorsabban, felületesebben szerkeszted. Ennek eredménye aztán az lesz, hogy a nagy rohanásban néhány dolgot elfelejtesz beleírni az önéletrajzodba, és adott esetben ezen a kis részleten buksz el, és a cég mást alkalmaz helyetted.

A cselekvés erőfeszítést igényel, a halogatás nem. Azonban, ha halogatsz, sokkal stresszesebben, és hanyagabbul fogod elvégezni az utolsó pillanatokban az adott feladatot, mintha időben cselekedtél volna. A fent említett példák azt mutatják be, hogy saját magunkat akadályozzuk a cselekvésben, mentséget keresünk arra, hogy éppen, miért nem végezzük a dolgunkat. Iktass ki minden zavaró tényezőt a környezetedből, miközben dolgozol és akkor jobban tudsz koncentrálni.

Határozd el, hogy bármi is történik, te addig dolgozol valamin, amíg meg nem csinálod. Tűzz ki határidőt és tartsd hozzá magad. Légy következetes, és dolgozz azon a feladaton, amíg a betervezett idő le nem jár. Tarthatsz pihenőidőt óránként, de utána menj vissza dolgozni. Ha ezeket be tudod tartani, ahhoz a három százalékhoz fogsz tartozni a világon, akik elégedetten és boldogan élik az életüket, szemben a maradék kilencvenhét százalékkal, akik túl fegyelmezetlenek ahhoz, hogy egy követ is megmozgassanak.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek oszd meg velünk a véleményed.

A cukormáz jelenti a feladat legkönnyebb, legélvezetesebb részét, a torta belső része, amely nem annyira koncentráltan édes, pedig a kihívást igénylő részét. Ha ellenállsz, és előbb a torta belsejét eszed meg, a cukormázat legutoljára hagyva, nagyobb mértékben leszel elégedett, mintha a cukormázzal kezdenél. Fordított esetben ha a cukormázat eszed meg előbb, akkor kis ideig élvezed a helyzetet, és amikor áttérsz a torta belsejére, már nem érzel utána akkora elégedettséget.

Ha kitűzted célul, hogy fogyókúrázol és eléd raknak egy tálca csokoládét, mit teszel? Figyelembe véve a fogyókúrás tervedet ellenállsz-e neki, vagy engedsz a csábításnak és ráveted magad. A helyzet a következő: a csokoládé hízlal. Ebben az esetben eredeti céloddal ellentétes faktorral kerülsz szembe, amely ráadásul hátráltathat, de akár meg is akadályozhat téged a fogyásban. A csokoládé csábereje pedig azért erős, mert azonnali kielégülést jelent számodra. Csak elég belekóstolnod, és azonnal eláraszt az endorfin és az adrenalin, mámorosan érzed magad tőle. Azonban, kis idő elteltével ez ez az állapot csökken, végül megszűnik. Nem is lehet hatása, hiszen ez a fajta kielégülés nem volt megalapozott, nem kellett megdolgoznod érte, a csokoládé csupán mesterséges boldogságfaktor volt, és azonnal elérhető volt.

Ha valóban elkötelezett vagy a fogyás mellett, bánni fogod, hogy megetted azt a csokit, legszívesebben visszacsinálnád a helyzetet. De akkor már megtörtént, nem tehetsz semmit. Nem tudtál ellenállni a rövid távú kielégülés kísértésének, ennélfogva elszalasztottad a hosszú távú, fogyással járó kielégülésedet, amely az akaraterőn, önfegyelmen és kitartáson alapszik. Ha elérted a hosszú távú célodat, esetünkben az áhított fogyást, akkor nem fogod bánni, hogy ellenálltál egy szelet csokoládénak, vagyis a rövidtávú kielégülés kísértésének. Fordított esetben azonban, amikor tered adsz a rövid távú kielégülésnek a hosszú távú kielégülés rovására, bűntudatot is érezhetsz. Jobb tehát egy rövid távú kielégülésnek ellenállni, és ennek következményeként megtapasztalni egy tízszer erősebb kielégülést hosszú távon, mint fordítva.

A kielégülés késleltetése kétségtelenül a legsikeresebb szokások közé tartozik. Írd össze az az napi feladataidat, állítsd nehézségi, fontossági sorrendbe, majd a legnehezebbel, legkellemetlenebbel kezdd el. Miután végeztél a kellemetlen feladataiddal, a nap végén elvégezheted a cukormázas, könnyebb feladataidat. Ha a könnyű feladatokat végzed el előbb, és halogatod a kellemetleneket, az egész napod kellemetlenül fog eltelni, mert állandóan emlékezteted magad arra, hogy a neheze még hátra van. De, ha ezekkel még a nap elején leszámolsz, a napod ragyogóan fog telni, és este elégedetten tudsz majd a tükörbe nézni, mivel a napodat produktívan töltötted, és nem fecsérelted el fölöslegesen.

A rövid távú kielégülés csábításának való ellenállás, hosszú távú kielégüléshez vezet. Ha nem tudsz ellenállni a rövidtávú kielégülés csábításának, akkor ez biztos kudarchoz vezet. A kielégülésed halogasd inkább, és ne a feladataid elvégzését! Ha így teszel, sikeres ember leszel, ha nem, akkor sikertelen.

Mesteri módon vagyunk képesek kifogásokat gyártani. Már kisgyerek korban elsajátítjuk a kifogásgyártás szokását. Az emberek, olyan profi szinten sajátították el ennek a tudományát, hogy bármikor képesek lennének rutinszerűen jelesre vizsgázni belőle.

A kifogásgyártás alapvetően a felelősség nem vállalásáról szól. Aki nem vállal felelősséget az életéért, az előbb-utóbb besavanyodik, és öreg korára morcos vénasszony, vagy öregember lesz. Nézz körül és tedd fel magadnak a kérdéseket, hogy vajon véletlen-e az, hogy ennyi, morcos, hitehagyott, elkeseredett embert látsz magad körül? A saját kifogásaikkal tették tönkre magukat, ezt biztosra veheted.

Mik ezek a kifogások? Hibáztathatjuk a családunkat, a rokonainkat, az aktuálpolitikát és sok más egyéb dolgot. Ezek a hibáztatatások. A mások hibáztatása, alapvetően egy igen erős kényszere az embernek, ugyanakkor, különbség van aközött, hogy valakire haragszunk, és aközött, hogy valakit azért okolunk, mert, szerintünk miatta/miattuk nem vagyunk képesek egy bizonyos dolgot megcsinálni. És lehet, hogy igaz lehet, de van egy idézet, amely így hangzik: “Tedd amit tudsz, ott ahol vagy, azzal amid van, és a többivel ne törődj!” Vetted az adást, hogy mit is jelent ez? Bármilyen helyzetben is vagy, hajlandónak kell lenned az adott körülményekhez képest a legjobbat kihoznod magadból, ahelyett, hogy rinyálnál, mint a legtöbb ember.

A rinyálás az egy nagyon irritáló szó, de éppen ez az amit a legtöbb ember tesz, tehát ha így fogalmazunk, akkor nagyon is valós képet festünk le a mai ember lelki világáról. Azonban a panaszkodás, a megbántottság, vagy harag kifejezése- habár ezek is destruktív érzelmek- nem ugyanazt jelentik, mint a rinyálás. Az előbbi esetben lehet, hogy éppen egy veszteséget kell feldolgoznod, vagy egy csalódást, amit egy jóbarátod okozott neked, netán a házastársad, azonban, ez nem gátol meg abban, hogy azokat a feladatokat, célokat, megvalósítsd, amelyeket kitűztél magadnak. Ezektől függetlenül, a helyzethez és a képességeidhez képest, mindent megteszel a cél elérése érdekében. Ezután pedig elégedetten fekszel le aludni, habár szomorúan hatnak rád a csalódások, de mégis jóérzéssel fekszel le, mert a napod nem veszett kárba. Ha elhanyagolod az életedet, nyalogatod a sebeidet, ahelyett, hogy arra törekednél, hogy a lehető legtöbbet kihozd magadból az adott helyzetben, akkor ezek a sérelmek éppen kapóra jönnek neked arra, hogy megmagyarázd magadnak és mások, hogy valamit miért nem csináltál meg. Mindig van akire ráfogni. Tudod mit? Fogd rá a nyuszira.

De nézzük meg más szemszögből is a kifogások hiábavalóságát. Ha belegondolsz, egy életet élsz, és egyszer meg fogsz halni. Vélhetően idős korodban, de lehet előbb, ezt sosem tudhatod biztosan. Gondolj bele, hogy ha fél napot azzal töltesz, hogy a sebeidet nyalogatod, és a hasonlóan gondolkodó barátaiddal tárgyalod meg a képzelt szerencsétlenségeidet, akkor fél nap destruktívan elment az életedből. Ezt elcseszted barátom. Semmi értelme nincs a múltban elkövetett valós, vagy képzeld sérelmeidet újra és újra felidézned, mert akkor rögtön a jeleneddé teszed, ahelyett, hogy valami olyasmivel foglalkoznál, ami szép a világban. És az idő telik. Tik-tak-tik-tak.. hallod az óra ketyegését? Egyszersmind határozd el, hogy felhagysz a hiábavaló dolgokkal. A panaszkodás, kifogásgyártás pedig azok. Ha pedig rajtakapod magad miközben panaszkodsz, vádaskodsz, kifogásokat gyártasz, legyen elég tartásod belátni magadnak, hogy: “Haver, ennek semmi értelme sincs,”

Természetesen hatással lehetnek rád dolgok, amelyeket nem tudsz irányítani, azonban rajtad áll, hogy ezeket, hogyan reagálod le. Használd ilyenkor a kreatív énedet, mert az emberi gondolatok olyan erővel bírnak, és olyan ötletekként tudnak összeállni, amelyeket nem nevezhetsz másnak, mint isteni gondviselésnek. Nincs okod tehát aggódni. A dolgok elrendeződnek. Mindig.

Ha szándékodban áll minden nap a lehető legtöbbet kihozni magadból a saját területeden, vagyis a lényeges dolgokkal foglalkozni, akkor elégedettebb, boldogabb ember leszel. Megfigyelheted, hogy azok a dolgok, amelyek eddig idegesítettek, általában általad nem befolyásolható dolgok voltak, azonnal tova tűnnek, mert a sikerélményeid, a pozitív visszajelzések, az érzés, hogy feltöltődve fekszel le este aludni, mámorossá tesznek. Ez a mámor pedig segít olyannak látni az életet, amilyen.Még mindig tudomásod lesz azokról a dolgokról amelyek negatívak, de már nem lesznek a figyelmed központjába. A sikerélmények kivirágoztatják az emberi jellemet.

Aki a saját dolgát végzi, az elégedett ember lesz, függetlenül a körülményeitől, nem érzi azt, hogy elpocsékolta az idejét. Aki pedig nem hajlandó mindent megtenni, amit csak lehet az adott helyzetben, hanem ahelyett nyalogatja a sebeit, az elvakult, depressziós lesz, és olyan ügyekért fog aggódni, amelyeket nem is ő hozott létre, hanem olyanok, akik a saját dolgukkal foglalkoztak. Természetesen a meglátásaim vitathatóak lehetnek, ezért minden véleményt szívesen fogadok. Ne fogjátok vissza magatokat.

Tegyük fel, hogy az, a célod, hogy 2012 december 31.-ig, havi 500.000 ft-ot keress. Lehet, hogy a jelenlegi fizetésed csak havi 150.000ft. Első látásra persze úgy tűnik, hogy lehetetlen ezt elérni, hiszen 500.000 és 150.000 között hatalmas a különbség. Az agyad pont ezt teszi veled, azonnal lebeszél a dologról, amint csak feltételezni mered, hogy kereshetsz 500.000 ft-ot is egy hónapban. Ha reflexszerűen átlagos ember módjára gondolkodsz, akkor tudatod lebeszélő hatására azonnal fel is adod a célt, anélkül, hogy elgondolkodnál azon, hogy hogyan érhetnéd el azt. Az ötletroham módszernél, ezt a negatív hozzáállásodat kell megváltoztatnod. Ahelyett, hogy kijelentenéd, hogy valamit nem tudsz elérni, helyette kérdezd meg magadtól, hogy hogyan tudnád azt elérni. Lényeges különbség, ugyanis ekkor megoldáskereső üzemmódba lépsz át, amikor is elkezdenek megjelenni a fejedben a jobbnál jobb ötletek.

Tehát, végy elő egy lapot, ami nagyon fontos! Írd fel a lap tetejére a kérdésed: ” Hogyan kereshetek havi 500.000 ft-ot 2012 december 31.-ig?”

A második pont, hogy írj le legalább húsz választ. Írj le bármit ami eszedbe jut, mert ne feledd, az agyad kreálhat olyan ötleteket, amelyek első látásra hülyeségnek tűnhetnek, azonban jobban átgondolva, lehet, hogy egy teljesen új megoldást nyújt a számodra a problémádra, amelyet lehet, hogy máshol is fel tudsz használni. Tehát mégegyszer. Ne cenzúrázz, írj le mindent ami eszedbe jut, kritika nélkül.

Az első öt válasz, lehet, hogy gyorsan fog érkezni, azonban a maradék tizenöt lehet, hogy nehezebben, de ne add fel. Írj le mindent ami csak eszedbe jut. Amint végeztél a húsz válasszal, nézd át a listát, és pipáld ki azokat a válaszokat, amelyek helyesek. Amikor ezzel készen vagy, nézd át őket, és állítsd megfelelő sorrendbe, és a legjobb megoldást alkalmazd. Gyakran előfordul az is, hogy egy bizonyos problémára keresed a megoldást, ám az ötletelés során a húsz válaszban megoldást találtál egy régi problémádra, amelyre egy ideje már keresed a választ.

Egy amerikai tudós annyira kifejlesztette magában az ötletroham módszert, hogy nagyvállalatok kérték fel, hogy találjon megoldásokat a problémáikra, nem kis pénzt fizetve neki ezért. Emberünk létrehozott egy számára ötletszobának hívott helyiséget, amely tökéletesen hangszigetelt és sötét volt. A szoba közepén volt egy asztal, egy jegyzetfüzettel és egy kislámpával. Leült a kérdéssel a fejében a sötétben, és hallgatta a csendet. Amikor eszébe jutott valami, felkapcsolta a lámpát, lejegyezte az ötletét, majd újra lekapcsolta, majd így tett egészen addig, amíg meg nem találta a megoldást az adott problémára.

Sokan úgy vélekednek, hogy a Kollektív Tudattalantól kapjuk az ötleteinket. A Kollektív Tudattalan fogalmát Carl Gustav Jung hozta létre, amikor tanulmányozta ezt a jelenséget. Szerinte minden emberi gondolat, érzés, tett gondolatforma, amely megszületett valaha is a Földön, azokat, mint tárolja a Kollektív Tudattalan, és az ember ezekhez az információkhoz akár hozzá is férhet. A Kollektív Tudattalanról még szót ejtek egy későbbi blogbejegyzésemben. Addig is jó ötletelést.

Köztudott, hogy 21 nap alatt képesek vagyunk elsajátítani egy új szokást. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az agyban kialakuljanak az új szokásminták, amelyek aztán automatizálódnak és a jellemünk részévé válnak. Egy tyúk is képes három hétig egy helyben ülni, vagyis szokásszerűen cselekedni, miközben a tojásait költi. Ha egy tyúk, aminek az agya rizsszem nagyságú, képes három hét alatt elsajátítani egy ilyen monoton szokást, akkor az embernek is lehetséges, ez teljesen egyértelmű.

Ám nem szabad elfelejteni, hogy ez alatt a 21 nap alatt kihívásokkal is szembesülünk majd. Mivel egy teljesen új szokás kialakításáról van szó, ezért több, mint valószínű, hogy hibázni is fogsz. Ezért is hívom én ezt a 21 napot próbaidőszaknak. Egy színházi darabot is többnyire 4-6 héten keresztül próbálnak, amíg az készen áll a bemutatóra. Szükség van ennyi időre ahhoz, hogy a színészek magabiztosan elsajátítsák a darabot. Ha ez alatt az idő alatt hibáznak, akkor sem adják fel, nem mondják azt, hogy ez nekik nem megy. Addig gyakorolják, amíg menni fog. Premierre pedig kész a csodálatos alakítás.

Ha kitartasz, három héten keresztül az új szokásaid mellett, meglátod majd, hogy érdemes volt dolgozni rajtuk. Amire szükséged van: gyakorlás, elszántság, önfegyelem, kitartás.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal is!

Megszületésünkkor a fizikai testünkön kívül hajlamokat is öröklünk a szüleinktől. Az öröklött hajlamok azonban nem kőbe vésett igazságok, ugyanis akarattal megváltoztathatóak pontosan ugyanúgy, ahogyan a mobiltelefonod gyárilag alapértelmezett csengőhangját a beállítások menüpontban tetszésed szerint átállíthatod. Vannak közöttük jó tulajdonságok is, amelyekre büszkék vagyunk, és vannak olyanok is, amelyekre egyáltalán nem. Egy-egy hirtelen indulati felindulásunkban felismerni vélhetjük egy családtagunk gesztusait, amelyeket amúgy a legkevésbé szeretünk az illetőben. Ilyen például annak a kamasznak az esete, aki összetűzésbe kerül a szüleivel, és elhatározza, hogy ő másképp fogja a dolgokat kezelni, mint a szüleik, a történet végét pedig tudjuk, felnőtt korára pontosan azokat a dolgokat fogja csinálni, mint ami ellen annyira küzdött. Ám ennek nem kell feltétlenül így lennie. Azok ragadnak bele az úgynevezett generációs szokásokba, akik semmit sem tesznek a szokásaik kontrollálásáért, hanem sodródnak az árral, és azokkal a jellemvonásokkal dolgoznak, amelyekre hajlamokat örököltek az elődeiktől.

Az öröklött hajlamok csak akkor vállnak a jellemünk részéve, ha engedünk a kísértésnek. A kísértések a szokásainknak való ellenálláskor bukkannak fel. Ha például tíz éve minden nap elszívtál egy doboz cigit, és elhatározod, hogy mától egy szálat sem szívsz el többet, második fázisként jelentkezni fog a kísértés, hogy visszaszokj rá. Amikor egy alapértelmezett rossz szokásunkat kívánjuk lecserélni, ugyanazon a fázison megyünk keresztül, mintha aktív dohányzóként egyik napról a másikra leszoknánk a cigiről. A kísértési fázisban kell a harcot megvívni ebben az esetben is, ha pedig azt legyőztük, akkor a siker garantálva van, hiszen az új szokás kialakul a régi helyett, és a jellemünk részévé válik.

A hajlamaink között vannak pozitív és negatívak is. Egészséges szellemű emberként arra kell törekedni, hogy az öröklött pozitív hajlamainknak engedjünk és álljunk ellen a negatívaknak. Ha erős szeretet hajlamot érzel akkor, amikor meglátsz egy kutyát, és az arra sarkall, hogy megsimogasd, akkor szabadon kiélheted a hajlamodat, mert ezzel szeretet adsz, és az semmiképpen sem lehet negatív hajlam, legalábbis úgy gondolom. Ellenben, ha vitás helyzetekben hajlamos vagy vérig sérteni a vitapartneredet sőt, dúrva szavakat vágsz hozzá, akkor valószínűleg, egy igen erős negatív hajlammal van dolgod. Ebben az esetben jobb, ha veszel egy mély levegőt, és tudatosítod magadban, hogy megint előjött ez a hajlamod, és mivel szeretnél erről leszokni, ellenállsz annak, hogy mintaszerűen válaszolj rájuk.

Mindig van választási lehetőséged, ha használod az eszed. Ha nem használod az eszed, akkor spontán fogsz cselekedni az alapértelmezett programodnak megfelelően. Az alapértelmezett programodat pedig az határozza meg, hogy ellenállsz-e huzamos ideig a hajlamaid kísértésének vagy utat engedsz nekik. Azok a hajlamok, amelyeknek ellenállsz, egy idő után megszűnnek, illetve átalakulnak. Azok a hajlamok pedig amelyeknek utat engedsz, egyre erősebbé válnak. A választás rajtad áll: utat engedsz, vagy ellenállsz?

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal is!

1. Hallgass megfelelő zenét. A zene hihetetlen módon befolyásolja a hangulatunkat és az energiaszintünket is. Kiváló motivációs forrás is egyben. Amikor ellazulni vágysz, esetleg meditálni szeretnél, akkor a lágy zene a megfelelő erre a célra. Ha viszont éppen sportolsz, vagy súlyokat emelsz, akkor a kemény rock, heavy metal zene a legmegfelelőbb.

2. Kelj fel korán. Reggel még kevesen aktívak, így amíg mások még alszanak te már előnyös helyzetben lehetsz hozzájuk képest. A reggeleid mindig frissek és üdék lesznek és mások csak ámulnak rajta, hogy mitől vagy ennyire energikus. Képzeld csak el, hogy már reggel végzel a legnehezebb feladataiddal amelyeket különben a végsőkig halogatnál. Mások még csak ébredeznek, te már túl vagy a nap nehezén. Hát nem lenne nagyszerű így élni az életünket nap mint nap?

3. Fogyassz egészséges ételeket. Amit eszünk, az kihatással van a testünkre és ezzel együtt a hangulatunkra is. A nehezen emészthető egészségtelen ételek teljesen lefoglalják az energiánkat, amelyet emésztésre használ fel, nem beszélve az egyéb káros hatásokról. Motivációs szintünkhöz tehát elengedhetetlen, hogy megfelelően étkezzünk. Válaszd az egészséges ételeket, és jobb lesz a kedved is.

4. Szánj időt a művészetekre. Ép tesben ép lélek. Lehet, hogy kiválóan értesz ahhoz, hogy a testedet jó kondiba hozd, azonban szellemi szinten is szükség van feltöltődésre. A művészeti alkotások fejlesztik a képzelőerőt, segítenek kizökkeni a szürke hétköznapokból és még rengeteg előnye van. Hetente járj el koncertekre, előadásokra, vagy kiállításokra. Ha ezt nem tudod kivitelezni, akkor használd fel az internetet a művelődésre. Az a fontos tehát, hogy kifejleszd a művészi hozzáértésedet, ezáltal többnek látod majd a világot, és ezzel együtt sokkal több konstruktív ötletekre bukkansz majd, amelyek segítségével könnyen és gyorsan megoldhatod a személyes problémáidat is.

5. Beszélj önmagadhoz. Örültségnek hangzik? Akkor talán gondolj vissza, hányszor mondod magadban azt, hogy “milyen ostoba vagyok.” esetleg egyébb cifrább jelzőkkel hányszor illeted magad. Itt is hasonlóan kell eljárnod, azonban pozitív módon. Ahelyett, hogy lekicsinyelnéd magad bármi miatt is, helyette beszélj magadhoz pozitívan. Az állandó párbeszédet ami az agyadban zajlik reggeltől-estig majdhogynem lehetetlen leállítani, akkor pedig legalább a gondolati irányt add meg neki azáltal, hogy pozitívan beszélsz önmagadhoz.

6. Olvass inspiráló irodalmat. Nem a sci-fi regényekre gondolok itt, még csak nem is bulvárújságokra, hanem önfejlesztési irodalomra. Szép számmal találsz ilyen könyveket magyar nyelven is, sőt ha motivációs cikkek után kutatsz, az internetet is felhasználhatod, vagy akár olvashatod ennek a blognak a többi bejegyzéseit is.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal is!

Bármilyen gondolatot, eszmét, huzamosan ismételünk magunknak, azt végül el is fogjuk hinni, és ennek következményeként olyanná kezd formálódni az életünk is a vonzás törvénye erről garantáltan gondoskodik. Tetszik, nem tetszik minden ember önmaga alakítja a sorsát, még azokat az eseményeket is, ahol “áldozatnak” érzi magát. Tehát vigyázz a gondolataidra, mert azok alakítják a sorsodat, ezzel vitatkozhatsz éveken át, azonban ez olyan biztos törvény, mint a gravitáció törvénye. És ez nem is azért van, mert ez az én meglátásom, hanem azért, mert természettörvény. Pont.

Többek között médiából sugárzó “áldozattudatosság” miatt annyira pesszimisták ma az emberek. Észre sem veszik, és tudatalatt manipulálják őket. Az a gyanúm, hogy te is benne vagy nyakig a csapdájukban kedves olvasóm. Na de ez nem is annyira nagy baj, hiszen az emberek zöme bekapta/bekapja a horgot, közöttük voltam/vagyok én is. A csoportszellem össztart ugyebár, és itt egy nagy csorda gyűlt össze, várva az etetésre. A következő lépés az, hogy kiszabaduljunk ebből a csapdából. Ez nem is olyan nehéz, csak annyit kell tenni, hogy tudatosabban éljük az életünket, röviden: gondolkodnunk kell. Hasonlatosak vagyunk a békésen legelő tehenekhez, akik ha egy kicsit is intelligensebbek lennének, megszöknének, hiszen rájönnének, hogy a vágóhídra kerülnek. Ki szeretne önként a kivégzéséhez aszisztálni? De tudok jobbat is: bombázd a tudatalattidat pozitív üzenetekkel ahelyett, hogy mások meglátásait tennéd a magadévá.

Olvasd el az alábbiakat, de ne csalj, ne hagyj ki egyetlen sort sem. Egy örök igazságot fogsz olvasni, aféle “Tovább is van, mondjam még stílusban.” És, ha valóban a boldog élet titkát keresed, ez az egyszerű mondat, megadja számodra a válaszokat. De nem elég csak elolvasni, meg is kell érteni, úgyhogy mégegyszer mondom, ne csalj, hanem olvasd végig.

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Lassan kezdek az idegeidre menni ugye, de azért csak mondom..

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Máris ideges vagy????? AKKOR TESSÉK MÉG EGYSZER ÉS JEGYEZD MEG EGY ÉLETRE!!

Tovább is van mondjam még?

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

És még valami…

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Tovább is van mondjam még?

(…)

Általában, csak akkor mondjuk, hogy komolyan vesszünk valamit, amikor valami számunkra kellemetlen cselekvést végzünk. A gyerekeket már az iskolában megtanítják, hogyan kell fegyelmezni önmagukat. A tanórák közötti szünet gondfeledten, vidáman telik, egészen addig, amíg a tanár be nem lép az osztályba és a fromalitás kedvéért komor arckifejezésével azt sugallja, hogy vége a vidámságnak, és kötelező komor arcot kell vágni hozzá.

Ha nem vágsz komor arcot, esetleg mosolyogsz, vagy csillog a szemed, akkor rendre utasítanak, hogy az órát “komolyan kell venni”, különben fegyelmit írnak az ellenőrződbe azt bizonyítva, hogy ők nem viccelnek. Vagy viselkedsz, vagy egész évben csúnyán néz rád a tanárbácsi, vagy tanárnéni. Természetesen nem az a baj, hogy a gyerekeket már korán elkezdik megtanítani a szociális viselkedésre, sőt nagyon is helyén való. A hiba ott van, hogy az emberek annak ellenére, hogy ismerik a saját természetük lélektanát, egyáltalán nem veszik figyelembe a tudatalatti tényezőket.

Amikor egy gyerek görcsben állt gyomorral találkozik először a “komolyan venni” kifejezéssel, a tudatalattija negatív érzelmi töltetet ad ennek az új fogalomnak, és szinte ugyanazokat az érzéseket váltja ki belőle, mintha azt mondanák neki, hogy “félned kell tőle”. Lehet, hogy tudatos szinten tudják az emberek, mi a különbség a “komolyan venni” és a “félni tőle” kifejezés között, azonban a tudatalattit ez nem érdekli, mert az érzelmek nyelvén beszél, így továbbra is negatív érzelmi képet fog vetíteni eléjük, valahányszor ezzel a kifejezéssel találkoznak.

Mindenki által ismert tény, hogy csak azok érhetnek el bármilyen előrehaladást az életben, akik elszántan kiállnak az elhatározásaik mellett, vagyis mász szóval: komolyan veszik a céljaik megvalósítását. Nincs olyan ember a világon, aki valamit ne venne komolyan az életében. Az, hogy ez a dolog pozitív, vagy negatív, egyénenként változó. Ha megvizsgálod az életedet, rögtön látod, hogy mi az amit komolyan veszel.

Ha minden nap elszívsz egy doboz cigarettát, akkor nagyon komolyan veszed a dohányzást. Ha minden héten hízol egy kilót, akkor komolyan veszed a hízást. Ezek most példák voltak arra hogy, az ember a destriktív szokásait is komolyan veheti, mégpedig lustaságból. Komolyan lehet venni valamit félelemből is, amikor az utolsó pillanatban, a határdő előtti napon kezdesz el kapkodva dolgozni valamin, akkor komolyan veszed a kapkodást. Az a fajta stressz ami a sürgösség érzés miatt keletkezik benned álmatlanságot, kiemrültséget okoz, hiszen úgy érzed, hogy egyszerűen nem vagy képes megvalósítani azt amibe belekezdtél. A végén lehet, hogy sikerül elvégezned a munkádat, viszont a tudatalattidban még mélyebben beívódnak azok a kellemetlen érzések, amelyeket a “komolyan venni” kifejezéshez társítasz.

Minél nagyobb szenvedést nyújt valamin dolgozni amiről azt tartod, hogy komolyan kell venned, annál jobban belédivódak a kellemetlen érzések, amelyek a jövőben akadályozni fognak abban, hogy erőfeszítést igénylő feladatokba belefogj, hiszen összekötöd magadban a szenvedés és fájdalom érzésével. Ha valakinek rejtély az, hogy miért lesznek lusták az emberek, miért fásulnak el, miért adják fel a céljaikat, ambicióikat, azoknak a válasz talán az, hogy ezek az emberek érzelmi szinten félreértelmezik a “komolyan venni” kifejezés értelmét.

Azonban szerencsére nem csak negatív értelemben vehetünk valamit komolyan, hanem pozitív értelemben is. Bármilyen kreatív dolog, amelyet szenvedéllyel csinálsz és jó érzéseket generál benned, azt jelenti, hogy komolyan veszed. Ha a pozitív érzelmektől hajtva veszel valamit komolyan, gyorsabban, motiváltabban haladsz előre. Ezen a szinten nincs szó lustaságról, halogatásról, hiszen szinte szerelmes vagy abba amit éppen csinálsz, és hosszú ideig képes vagy azzal foglalkozni, anélkül, hogy közben fáradtságot éreznél.

Az előrehaladásunk útjában a leggyakrabban a saját érzelmi beidegződéseink állnak, amelyeket a siker fogalmaihoz társítunk. Ezeket úgy lehet legyőzni, hogy tudatosan átalakítjuk a gondolkozásunkat, és a negatív érzéseket felcseréljük pozitív érzésekre. Aki ezt megteszi, egy teljesen más, kiegyensúlyozott világot tapasztal maga körül. Sok sikert hozzá!

Az, hogy hogyan érzünk bizonyos emberek iránt, azzal is összefüggésben van, hogy milyen az adott személy testbeszéde. Ha határozott, kiegyensúlyozott képet mutat a testbeszéde, akkor egy karakteres, határozott ember benyomását kelti. Más esetben pedig amikor egy görnyedt hátú embert látunk magunk előtt, aki még a karjait is keresztbe teszi, rögtön egy gyenge figura benyomását kelti bennünk, függetlenül attól, hogy mennyire kedves is az illető. A testbeszéddel tehát vonzóvá és ellenszevessé is tudjuk tenni magunkat.

Azt sokan tudják, hogy a hangulatunktól függ, hogy éppen milyen pózt veszünk fel a testünkkel, azonban arról csak kevesen tudnak, hogy ez fordítva is működik. Ha lehangoltak vagyunk és tudatosan kihúzzuk magunkat, ruganyosan lépkedünk, akkor hamarosan észrevesszük, hogy a hangulatunk is változik mégphozzá pozitív irányba. Amikor valaki teljesen letört állapotban, gondolataiba temetkezve megy az utcán, akkor a testtartása inkább összehúzodott, hasonló egy kutyához aki behúzza fülét, farkát. Minél többet van valaki ebben az állapotban, annál inkább természetessé válik számára ez a testhelyzet, és előfordulhat, hogy még akkor is így halad végig az utcán, ha éppen nincs semmi gondja. A testtartása viszont gondoskodik arról, hogy újra rosszúl érezze magát. Rögtön el is magyarázom, hogy miért, de előbb térjünk ki a Pavlovi reflexre.

Pavlov megnyomta a csengőt, és enni adott a kutyáknak. Ezt megismételte párszor, amíg a kutyák tudatalattijában rögzült a képlet: csengőszó = kaja. Sokadszorra megismételte, majd egyik alkalommal csak a csengőt nyomta meg, de nem adott kaját. Megfigyelte, hogy a kutyák szervezete ugyanúgy reagált, mintha kaját kaptak volna.  Annak ellenére indult meg a kutyák  nyáltermelése, hogy az ételt valóban látták volna, illetve kóstolták volna. Innen tehát az a következtetés, amely ma már tudományosan bizonyított tény, hogy az agyban a reflexszerű beidegződéseink miatt viselkedünk úgy ahogyan. Mint a pavlovi kísérletben, amikor rosszul érezzük magunkat, reflexszerűen védekező állásba kerülünk, összehúzzuk magunkat, keresztbe tesszük a karjainkat stb. De ez ugyanígy fordítva is igaz. Ha most tudatosan keresztbe teszük a kezünket, görnyedten járkálunk, nem telik bele egy kis időbe, és elkezdjük magunkat lehangoltnak érezni.

A testbeszéd gyakran determinálja azt, ahogyan egy ember élete halad. Akit valamilyen negatív élmény ér annak a testbeszéde is negatívvá válik, és minél tovább gondol a negatív élményre, a testbeszéde annál inkább berögződik és mindannapivá válik. És, még akkor is rosszul érzi magát, ha éppen semmi oka nincs rá, köszönhetően annak, hogy a testbeszédével reflexszerűen idézi elő a negatív érzelmeket. A nem megfelelő testbeszéddel tehát zaklatottá tudjuk tenni magunkat, érdemes ezért odafigyelni rá.

Itt nem arról, van szó, hogy csak és kizárólag a testbeszédünk a felelős azért, ahogyan érzünk, azonban a befolyása az emberi hangulatra nézve kétségtelen. Legközelebb, ha lehangoltnak érzed magad tudatosan szánj öt percet arra, hogy pozitív testhelyzetet vegyél fel, miközben kihúzod magad, ruganyos léptekkel, önbizalmat sugárzóan sétálgatsz a szobában, vagy akár kint a szabadban. De elég csak mosolyognod, máris kezdenek beindulni a pozitív érzések.  Ha ezt elég ideig ismételed, előjönnek a pozitív érzések, és a hangulatod akár már fél órán belül megváltozik. Kis túlzással a világ legfélénkebb emberéből  a világ legmagabiztosabb emberévé válhatsz fél óra alatt.  Most rajtad a sor, próbáld ki a gyakorlatban, és írj kommentet a tapasztalataidról. Sok sikert!

Felhívom a figyelmed a miértekre. Az előbbi kérdések mindegyike úgy kezdődött, hogy miért? Bármit amit el akarsz érni az életben, ugyanaz a dolog hajtja. Ez a dolog pedig az, hogy elégedettebbb, és boldogabb legyél mint azelőtt. Ha új lakást akarsz venni, annak a valódi oka az, hogy szeretnél végre egy olyan otthonban élni, amelyet önként választasz ki. Az a tudat pedig, hogy a vágyott lakásban lakhatsz, elégedettséggel, és boldogsággal tölt el téged.Ha a Kanári szigeteken akarsz nyaralni annak is megvan a maga miértje. Érezni akarod a a nyári forróságot, sütkérezni a tengerparton, és érezni a szabadságot.Ez esetben a nyaralás a szabadság érzése utáni érzelmi szükségletedet elégíti ki. Minden döntésed érzelmi döntés. Azért döntesz így, vagy úgy, mert jól akarod érezni magad. Minden célod mögötti végcél az, hogy boldog és elégedett legyél.

Vizsgáld meg te is a saját miértjeidet. Sokan azt hiszik, hogy a pénzért dolgoznak. Próbáld ki a következőt! Kérdezd meg az egyik ismerősödet, hogy ő miért dolgozik? Erre ő majdnem biztos, hogy azt fogja felelni, hogy pénzre van szüksége, vagy egyszerűen hülyének néz a kérdés miatt. Miután válaszolt, kérdezd meg tőle, hogy teljesen biztos benne, hogy a pénzért dolgozik? Az illető el fog gondolkodni azon, hogy mi volt ez a kérdés. Lehet, hogy kissé hülyének fog nézni ezért, de ez ne zavarjon.  A kettőtök közül nem te vagy a hülye, hanem ő, akinek fogalma sincs arról, hogy miért dolgozik. Egyetértesz?

Ha valaki azt állítja, hogy a pénz megszerzése a cél, egyszerűen hazudik. Anélkül teszi ezt, hogy tudna róla. És pontosan emiatt a hazugság miatt él annyi boldogtalan ember a világon. Mindjárt elmagyarázom, hogy miért. A pénz önmagában nem ér semmit. Egy darab nyomtatott papír, semmi több. A pénzt azok a dolgok teszik értékessé amelyeket a felhasználásával megvehetsz. Pénzért veszed meg az ételt, a házadat, az autódat, a ruháidat a színházjegyet és valójában mindent amit csak szeretnél, hiszen a világon a szereteten és a hallhatatlanságon kívűl bármit meg tudsz venni a pénzedért.

Pontosan emiatt űldözi mindenki annyira a pénzt. Isten hozott a fogyasztói társadalomban. Költs minél többet! Ebben önmagában nincs is semmi probléma, abban az esetben, ha az ember megfelelően áll hozzá a pénzügyeihez. Aki egy kicsit is jobban belegondol az életébe, tudja azt, hogy a pénz csak eszköz, és valójában amiatt dolgozik, hogy hozzájuthasson azokhoz a dolgokhoz amelyekre vágyik. Ez az ember azt fogja válaszolni, hogy azért dolgozik, mert élelmiszerre van szüksége. Nem a pénzért dolgozik, hanem azokért a dolgokért amelyeket vásárol a segítségével. Az átlagemberek valójában azért dolgoznak, hogy ne haljanak éhen.  Amikor ezt elmagyarázod olyannak aki bevallása szerint a pénzért dolgozik, egyet fog érteni veled.

Azt mondja, hogy ez természetes, és ő is azért dolgozik, hogy megvehesse az életbemaradásához szükséges élelmiszereket. Ha ez így van, akkor miért válaszolja mégis azt, hogy ő a pénzért dolgozik? Ennek az az oka, hogy sokak szerint mindegy, hogy arra koncentrálnak-e, hogy pénzt keressenek, vagy azokra a dolgokra, amelyekhez hozzájuthatnak a pénz segítségével. Ezek az egyének nem gondolják, hogy kihatással van az életünkre az, hogy, hogyan állnakk lelkileg a pénzügyeikhez. Nem mindegy, hogy a pénz megszerzésére koncentrálunk, vagy azokra a dolgokra amelyeket a segítségével megvásárolhatunk. Nem mindegy, hogy minek tekintjük a pénzt, célnak, vagy eszköznek a céljaink megvalósításához.

Azok az emberek akik a pénzt mint cél látják maguk előtt, sokkal szürkébb, fásultabb életet élnek, mint azok akik a pénzt eszköznek tekintik, és a valódi miértjükre koncentrálnak. Aki azzal a gondolattal megy be a munkahelyére, hogy a pénzért meg kell szenvedni, és átvegetálja a napot, egy szikrányit sem nevezhető boldog embernek. Ennek az oka nyílvánvaló. A pénz önmagában nem nyújt elegendő motivációt. Legyen szó bármennyiről 10.000 forintról, vagy 1.000.000 forintról.

Teljesen mindegy. A tudatod a pénzt nem értékeli többre, mint ami valójában, színes nyomtatott papírnak. Ha őszinte vagy önmagadhoz, beláthatod, hogy a pénz nevű papírcsomóért dolgozni egész nap nem túl lelkesítő. Az agy képekkel dolgozik, és végtelenül reális. Ha lát egy darab papírt, mint esetünkben a pénzt, nem fogja értékelni. Pontosan úgy működik egy átlagos pénzhajhászat mintha valaki azt mondaná neked, hogy kapsz tíz darab köteg A4-es lapot, a nap végén, ha cserébe nyolc órát keményen dolgozol. Nem motiávál eléggé.

Pontosan emiatt utálják sokan a munkájukat. Lehet, hogy tudatosan nagy értéket tulajdonítasz a pénznek, viszont a tudatalattid nem értékeli sokra. Pontosan olyan mintha, A4-es lapokért cserében dolgoznának. Kérdezd meg magadtól azt, hogy tulajdonképpen miért is dolgozol? Mi a végcélja annak, amiért a pénzed keresed?

Az emberek zöme nem érti, hogy mi az oka annak, hogy boldogtalanok annak ellenére, hogy a karrierjük egyre magasabbra ível, és több millió forintot tesznek zsebre havonta. Hol marad tehát az igért boldogság? Erre egy elcsépelt, de annál bölcsebb szólással válaszolnék: A pénz nem boldogít.

Nagyon sokan előszeretettel vallják ezt, de valahogyan fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek. Azt állítják, hogy a pénz nem boldogít, miközben a boldogtalanságuk okát azzal magyarázzák, hogy nincs elég pénzük. Mindennap láthatunk embereket, akik megcáfolják saját magukat. Ha a pénz nem boldogít, akkor valójában miért boldogtalanok miatta? Ez egy nagyon jó kérdés.

Gyakorlatként írj egy listát magadnak azokról a dolgokról, amikért dolgozol. Igen jól sejted, nem a pénzre gondolok. Írd le, hogy mire költöd a fizetésedet. Emlékezz vissza, hogy legutóbb mit kezdtél vele. Kifizetted a háztartási költségeidet, úgymint a víz, villany, fűtés, telefon, internet. Ezen kívűl élelmiszereket is vásároltál, üzemanyagot a kocsidba, ruháhat és így tovább. Legközelebb amikor a pénz jut az eszedbe, tudatosan gondolj arra, hogy mire fogod költeni. Éld bele magad a helyzetbe.

Ahelyett, hogy zsörtölődnél amiatt, hogy keményen kell dolgoznod. Igen a pénzért keményen meg kell dolgozni, persze csak akkor, ha ezt fogadod el igazságként. Gondolj inkább arra, miközben elönt az unalom, és a pénz hallatán hányingered van, hogy mire fogod költeni. Képzeld el, hogy megveheted a gyerekednek azt a vagány cipőt amelyre vágyik a pénzedből.

Lásd magad előtt amint felcsillan a szeme, amint nem akarja levenni egész nap a lábáról, miközben majd kiugrik a bőréből örömében. Milyen érzést okozna neked, ha ilyen örömöt tudnál szerezni a gyermekednek? Fenséges ugye? Visszatértve a jelenbe, tudatosítsd magadban, hogy bár keményen dolgozol, de az az élmény, és boldogság amit a gyermekednek adhatsz megér minden árat.

Egy ilyen érzelmi játék után, hatalmas erőre fogsz szert tenni, és az a nyolc óra munkaidő is vidám érzésekkel fog eltelni. Tudod, hogy csak dolgoznod kell, és meg tudod venni a gyereked számára azt a bizonyos cipőt, amelyre már régóta vágyik. Ugye, hogy így már lelkesen mész dolgozni? Játszd el ezt a játékot más dolgokkal kapcsolatban is. Például azzal kapcsolatban, hogy tudatosítod magadban, hogy a munkád gyümölcse az lesz, hogy ki tudod fizetni a havi villanyszámládat.

Ez is elég motiváció nem? Munka közben tehát arra koncentrálj amit venni tudsz a pénzeden, és az élményen ami ennek következménye lesz. Észre fogod venni, hogy a pénzről alkotott véleményed meg fog változni. Ha eddig gyűlőlted a pénzt, mert kevés volt az életedben, ezután szeretni fogod. Az emberek többsége nem szereti a pénzt. Elégedetlenek a fizetésükkel, és csak akkor változnak pozitívra a pénzel kapcsolatos érzései, ha többet szereznek belőlük. Ezen a ponton igazán büszke lehetsz magadra, hiszen megtanultad szeretni azt a dolgot, amely sok ember szerint a gonoszság forrása.

Ha megbecsülöd azt a kevés pénzt is amid van, észre fogod venni, hogy sokkal boldogabb életet kezdesz el élni azoknál, akiknek már az okoz problémát, hogy mit kezdjenek azzal a sok pénzzel amivel rendelkeznek. Ha huzamos ideig fenntartod a pénzzel kapcsolatos pozitív érzéseidet, akkor észre fogod venni, hogy egyre több és több pénzt fogsz vonzani az életedbe.

A pénzt csak akkor tudod megszeretni, ha őszintén és tiszta szívvel tudsz örülni annak amit a segítségével meg tudsz venni. Ennek hiányában csak egy köteg papírdarab lesz. Se több, se kevesebb. Gondolj sokat azokra a dolgokra, amelyeket a jelenlegi jövedelmedből meg tudsz venni, legyen az akár a legkevesebb dolog is, éld bele magad milyen érzést okoz az neked.

Ezt a képet tartsd a tudatodban folyamatosan, és meglátod a pénz úgy fog hozzád vonzódni mint vasreszelékek a mágnes rúdhoz. A fent leírt példák természetesen vonatkoznak mindenre amit csak meg akarsz szerezni az életben. Találd meg te is saját magadban a hajtóerőt. Ez a hajtóerő pedig a személyes miértjeid lesznek.

Ne habozz feltenni önmagadtól megkérdezni, hogy miért is akarsz valamit csinálni. Ha eddig úgy érezted, hogy tudod, hogy mit akarsz csinálni, de valahogyan mégsem jutottál el odáig, hogy belefogj, akkor itt az ideje, felfedned a kérdéseidet azzal kapcsolatban, hogy téged mi hajt igazán.

A tudatod alapvetően lusta, és mindent megtesz azért, hogy lebeszéljen arról, hogy új dolgokba fogj. Neki az a helyzet tökéletesen megfelel, ha sajnáltathatja magát, és a kudarcaiért másokat okolhat. Különböző trükköket is felhasznál csak azért,hogy megakadályozzon téged a cselekvésben. Előhozhatja a kellemetlen emlékeidet is, amikor valamiben kudarcot vallottál, vagy eszedbe juttatja az elöző esti híradót, ahol megnézte az az napi borzalmakat, tönkreteszi a lelki nyugalmadat, csak, hogy ne kelljen erőfeszítéseket tennie.

Elhatározod, hogy holnaptól nekiállsz minden nap egy órát angolt tanulni este héttől nyolcig. Tankönyveid megvannak, ezenkívűl rengeteg hanganyag is a rendelkezésre áll. Tudod, hogy fokozatosan akarsz angol nyelvet tanulni és adsz magadnak hat hónapot a tanulásra. Lehet, hogy amikor elhatározod magadban, akkor nagyon lelkes vagy. Látod magad előtt amint folyékonyan beszélgetsz angol anyanyelvűekkel, és jó érzéssel tölt el, hogy képes vagy szót érteni velük. Nagy lelkesedéssel megtervezed, hogy holnap este hétkor elkezded. Aztán eljön a holnap, és egyre eközeledik az este hét óra. A tudatalattid elkezd feszengeni, és próbál lebeszélni arról, hogy tanulj, sőt húzza az időt. Ilyenekkel fogsz találkozni mint a, fáradság érzése, lustaság, unalom, idegesség és minden elképzelhető dolog ami elvonja a figyelmed, arról amit eredetileg szándékod szerint tenni akarsz.

De ezeknek ne dőlj be, ez az agyad tudatos manipulációja. Kezdj bel azonnal a cselekvésbe, bármilyen elkedvtelenítő gondolatokat is sugall neked. Ha eljön az este hét óra, dobd el a kifogásaidat, és kezdj el tanulni! Hogy a tudatalattid müködésének folyamatát megértsük, meg kell vizsgálnunk a különböző helyzetekre adott reakcióit.

Amikor a munkahelyeden a főnököd utasít valamire, tegyük fel, hogy délután 3-kor kezdj el egy bizonyos projektet, majd 5 órakor mutasd be neki, érdekes módon mindig megteszed. Ellenben, ha önmagadnak adod utasításnak, hogy este héttől nyolcig angolt tanulj, akkor nem mindig teszed meg. Miért is van ez? A megélhetésed szó szerint attól függ, hogy megteszed-e azokat a dolgokat amelyeket a főnököd megszab neked, vagy sem. Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, a főnököd azzal zsarol, ha nem végzed el a munkádat, akkor kirúg a munkahelyedről. A motivációd ez esetben – mivel félelmen alapul- elég nagy ahhoz, hogy maradéktalanul megtedd amit kér tőled. Cserébe persze megkapod a havi fizetésedet, ami eléggé ösztönző ahhoz, hogy lenyeld a munkahelyi sérelmeidet.

Ráadásul a munkahelyeden körbevesznek a kolegáid, nem ritkán elég nagy számban ahhoz, hogy kétszer is meggondold, hogyan viselkedsz a jelenlétükben. Senki sem akar szégyenbe maradni mások előtt. Innen adódik a kérdés, hogy miért van az, hogy amikor a főnökünk kér valamire akkor azonnal megtesszük, de miért nem cselekszünk amikor saját magunknak tűzzük ki célokat?

Az egész zavar a tudatunkban keletkezik. Valamikor egyszer életünk során rögződött bennünk egy olyan gondolati minta, miszerint mások kezébe kell adnunk az életünk irányítását, és majd ők megmondják, hogy mit kell tennünk. A legnagyobb probléma, hogy utasításokat várunk azzal kapcsolatban, hogyan is éljük az életünket. A teljes élethez meg kell tanulnod maradéktalanul tisztelni önmagadat. Mindig tartsd be az önmagadnak tett igéreteidet, pontosan úgy mint ahogyan főnöködnek a munkahelyeden.

Azok az emberek akik mindig mástól várják a választ a kérdéseikre, mástól várják az utasításokat, nem képesek önálló döntéseket hozni. Aki nem gyakorolja az irányítást, az sosem tudja kezébe venni az irányítást. Ha hiányzik belőled az irányításra való képesség, akkor kezdd el gyakorolni. Egyszerre csak kisebb dolgokkal, majd haladj fokozatosan. Ilyen lehet például az, hogy elhatározod, hogy kitakarítod a lakásod, amelyet már hónapok óta hanyagolsz. Szánd rá magad, és bármi történjék is, kitakarítasz. Madj megtapasztalod amikor készen leszel, büszke leszel magadra azért, hogy végre úgy tettél valamit, hogy azt nem más adta utasításba neked, hanem saját magad.

Akár azt is kitűzheted célnak, hogy holnap reggel fél hétkor fogsz kelni, kimész a szabadba sétálni és élvezni fogod a napfelkeltét. Lehet, hogy eddig rendszeresen reggel kilenckor keltél, de most rá fogod szánni magad, hogy megembereld magad, és felkelj. Feküdj le hajnali három órakor, és kellj föl reggel hét órakor. Ez pontosan négy óra alvást jelent. Ha törik, ha szakad neked fel kell kellned amikor az óra csörög. Ugye milyen nehéz így kelni? Legszivesebben még hat órát az ágyban töltenél.

És most képzeld el, hogy egy szombati napon játszod el ugyanezt, amikor nem kell korán kelned. Lehet, hogy felhúzod az órát, és felébredsz hétkor négy óra alvás után, de az esetek többségében visszanyomod és tovább alszol. Miért nem kelsz föl, ha elhatároztad? Talán azért, mert nem egy kivülálló kényszerítő tényező hozta meg a döntést??? Ha önmagadanak adsz utasításokat akkor már nem is kell betartani azt? Mégis hogy képzeled ezt?

Azt javaslom, gyakorold egy ideig a korán kelést, de ne olyankor tedd amikor korán kell kellned a munkahelyed, vagy az iskola miatt, hanem amikor nem kötelez senki sem arra, hogy korán kellj, és teljesen önmagadra vagy utalva. Az az igazán nagy próbatétel, hogy önszántadból megtégy olyan dolgokat, amelyek kényelmetlenek számodra. A megszakított alvás kényelmetlen dolog, viszont, ha ezt meg tudod tenni, akkor bármit képes vagy elérni. Minél többször megcsinálod, annál inkább fejleszted az állóképességedet. Nagyon nehéz lesz, de megéri a fáradtságot. Vigyázz, ne kényelmesedj el! Emlékezz arra, hogy, ha ezt képes voltál megtenni akkor bármi mást is képes leszel a gyakorlatba ültetni.

Egy intelligens fal áll előtted, ami megmagyarázza neked, hogy miért áll pont a te utadba, és miért nem javasolja, hogy tovább menj. Tudatja veled, hogy sokkal bölcsebb dolog az, ha visszafordulsz és a szokásos életedet éled tovább. Ez a fal arról is hatásosan meggyőz, hogy legalább te ne állj a saját utadba azzal, hogy utasításokat adsz magadnak.Inkább pihenj, most nincs itt a főnököd, hogy parancsokat osztogasson neked. Ugye milyen ravasz? A betonfal azonban mindig ott áll előtted, és megpróbál lelassítani akár olyan dolgot teszel amit mások mondanak neked, akár pedig olyat amit önszántadból teszel.

Milyen érdekes, hogy amikor valamit “muszáj” megtenned, a visszahúzó fal hirtelen eltünik, de amikor saját elhatározásodból teszel, akkor ott lábatlankodik előtted. Ez aztán az elgondolkodtató. Amikor betonfal az útunkat állja, két lehetőségünk van. Az egyik az, hogy visszafordulunk, a másik pedig, hogy leromboljuk. Nyílván az első lépés tűnik a legegyszerűbbnek, mert nem kerül nagy erőfeszítésbe egy helyben állni, és bámulni a falat.

Megfigyelve a fal erejét, belátjuk, hogy képtelenek vagyunk betörni és lerombolni, majd fel is adjuk. Pontosan itt követi el a legnagyobb hibát az ember. Nem gondolkodik kreatívan, hiszen akkor rájönne, hogy egy búldozerrel simán le lehet dönteni.
Az ember időnként nem képes egyedül lekűzdeni az akadályokat, ezért szüksége van segítségre. De, ahhoz, hogy segítséget vegyen igénybe, be kell látnia, hogy egyedül nem képes megcsinálni.

Amikor valamit muszáj megtenned, akkor is ott áll előtted a betonfal, de rögtön igénybe veszel egy búldózert és lerombolod. Ennek többnyire a következményektől való félelem az oka. Félünk a főnökünktől, a tanárunktól, attól, hogy mások mit gondolnak rólunk. A mi buldózerünk a motivációnk. Minden esetben használnod kell, amikor rá szánod magad a cselekvésre. A cselekvés pedig a lustaság ellentéte. A valódi önfegyelem abban mutatkozik meg, hogy a lustaságunk ellenére is megtesszünk mindent azért, hogy elérjük a céljainak.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal is!

Amikor a körülötted lévő emberek észreveszik, hogy valami új dologba kezdesz bele, mindent megtesznek azért, hogy lebeszéljenek a cselekvésről. Lehet, hogy simán hülyének néznek, amikor bejelented nekik, hogy márpedig te új életet fogsz kezdeni. Esetenként még a barátaidat is el fogod veszíteni. Igen, ez egy ilyen kellemetlen feladat. Ha nem vigyázol, mások szkepticizmusa megakadályozhat abban, hogy véghez vidd amit elterveztél.

Hogy mindezt elkerüld, tégy lakatot a szádra. Ne beszélj arról, hogy mit akarsz elérni, hanem csak csináld. Ne a szád járjon hanem a kezed! Tedd amit tudsz, ott ahol vagy, azzal amid van! Ha a saját utadat járod, akkor teljes mértékben te osztod be a saját szabadidődet, nem dirigál neked senki. Azonban ebben az esetben is találkozol majd kihívásokkal, mert, ha nincs elegendő önfegyelmed, hajlamos vagy ellustúlni.

A siker kellemetlenségekkel jár, és az is közéjük tartozik, hogy kedved ellenére való döntéseket hozz meg. Lehet, hogy legszívesebben elmennél a haverokkal bulizni, ugyanakkor fontosabb dolgod is van,ha éppen valamelyik célod megvalósításán dolgozol. Itt a döntést teljes mértékben te hozod meg. Dönthetsz úgy, hogy elmész szórakozni a haverokkal, és jól érzed magad, vagy dönthetsz úgy is, hogy ez alatt az idő alatt inkább megerőlteted magad és megcsinálod az egyik projektedet, ami sok pénzt hoz neked.

Mint már említettem, a körülötted lévő emberek, a családod, barátaid, ismerőseid  elállhatják az utadat, ha nem vigyázol. Vannak dolgok amelyekre fel kell készülnöd, hogy bekövetkezhetnek:

1. Ki fognak nevetni

2. Elhagynak a barátaid

3. Kritizálni fognak

4. Haragudni fognak rád

5. Irigyelni fognak.

6. Szánalmasnak fognak tartani

7. Győzködni fognak arról, hogy miért nem vagy képes valamit megcsinálni

8. Emlékeztetnek majd a múltbéli szerencsétlenkedéseidre

9. Megpróbálnak megalázni

10. Fenyegetőzni fognak

Ezek mindenhol így működnek, valami miatt az emberek többségét kifejezetten irritálja, ha az ismerősük, barátjuk elkezd sikeres emberré válni. Ezeket tehát tudatosítanod kell, mielőtt bármibe is belefogsz. Nehogy feladd barátom! Azért élsz ezen a világon, hogy megvalósítsd mindazokat a dolgokat amelyekre vágysz. Szerencsére arra is képes vagy, hogy kiállj a saját igazad mellett, és bármi áron is, de haladni tudsz a céljaid felé.

Az egész blog nem annak a megítéléséből született, hogy csoportosítsa a jó és a rossz, értékes és értéktelen embereket. Ilyen nincs a világon, nem beszélve arról, hogy valakit értékesnek, vagy értéktelennek nevezünk, az mindig szubjektív dolog. Nincs olyan ember a világon, akire a tudomány azt mondaná: ez egy értékes ember, a másik pedig egy értéktelen. Az előző írásomban említést tettem a szelektálásról is, vagyis, hogy mérjük fel, hogy a körülöttünk lévő emberek mennyire pozitívak és mennyire negatívak.

Ebben a kontextusban nem arról van szó, hogy a negatív emberek értéktelen emberek lennének. Itt a belső hozzáállásról van szó, ahogyan az életüket élik. Én is számtalan jóindulatú negatív embert ismertem és ismerek. Ők tényleg szeretetre méltó emberek, egyesek még jó anyagi körülmények között, jó egészségben  élnek, ám az élethez való hozzáállásunk pesszimista. Nem az egészséges pesszimizmusról van itt szó, hanem arról amikor az ember alapértelmezetten csak a rosszat keresi mindenben és állandó belső rettegésben él. Ezeket az embereket nem elhagyni kell, hanem segíteni nekik, persze, ha engedik azt. Ha pedig nem hagyják, tiszteletben kell tartani őket, és nem kereszteslovagként ráerőszakolni az akaratunkat.  De ezt nem is szabad, hiszed mindenki a saját rítmusa szerint éli az életét. Mindenkinek vannak periódusai, amikor legszívesebben elbújna a világ elől, és időbe telik amíg ez az állapot elmúlik. Tehát nem feltétlenül rossz, ha valaki pesszimista, vagy szomorú ember. Viszont, ha huzamos ideig az marad, akkor már fennáll a veszélye, hogy az egész életét úgy fogja leélni, mivel a beállítottsága szokásként rögzül, és reflexszerűen félelemmel tekintenek minden szituációra.

Az, hogy ki mennyire értékes, vagy értéktelen mindenki saját maga tudja megítélni saját magáról.  Ha téged mások értékes embernek tartanak, de te magad értéktelennek, akkor értéktelen ember is vagy. Ha mások téged értéktelen embernek tartanak, de te értékesnek, akkor értékes ember vagy. Nem az számít, hogy mások mit gondolnak rólad, hanem, hogy te mit gondolsz saját magadról. Különösen igaz ez a szubjektív megítéléseknél, mint meghatározni, hogy ki értékes és értéktelen.

A lényeg pedig az, hogy te mire tartod saját magad. De ki is a negatív ember? Alapvetően azok a negatív emberek, akik szeretnének életstílust váltani, de úgy érzik erre semmi reményük nincs, mert gazdaságilag, vagy földrajzi helyzetükből adódóan nincs reményük a változásra, legalábbis ők ész érvekkel ezt következtetik ki maguknak. És amikor ezzel készen vannak, feladják az álmaikat, és elfojtják magukban. Elfogadják, hogy nem tudnak változtatni az életükön és pont. Azonban a tetteik és a beszélgetéseik elárulják őket, hiszen keserű irigységgel és szomorúsággal néznek másokat akik jobban élnek mint ők. Beszélgetéseikben a kudarcaikról mesélnek mindenkinek. Mint az előző cikkemben is írtam, ezek az emberek versenyt rendeznek abból, hogy kinek nagyobb szívás az élete. Emellett lehetnek kiváló emberek.. Itt nem is arról van szó, hogy jó, vagy rossz emberek, hanem a lelki beállítottságtól.

Aki kicsit is pozitívan gondolkodik ilyen helyzetben, az energiáját arra használja, hogy kiutat keressen. Tudatos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megtalálja a megoldást, ahelyett, hogy az idjét a kocsmában töltené, besavanyodott sorstársai társaságában. Ha előállsz a sorstársaknak azzal, hogy van egy jó terved, hogy előrejuss az életedben, ők csupa jóindulattal figyelmeztetnek arra, hogy ez neked nem fog menni, mert ők is hogy megjárták. Ebben nincs feltétlenül rosszindulat, csak besavanyodás.  Ha beüt a válság az életedben, két féle módon reagálhatsz. Felveszed a kesztyűt és harcolsz az előrejutásért, vagy besavanyodsz mint egy kovászos uborka. Ennél  a pontnál derül ki, hogy pozitív, vagy negatív beállítottságú ember vagy.

Ha ki akarsz törni  abból a szürke világból amelyben elégedetlennek érzed magad, nézz körül és figyeld meg, hogy kik a barátaid, kikkel töltöd az időd nagy részét, és, hogy ezek az emberek leginkább negatívak akik folyamatosan csak panaszkodnak, vagy optimisták és van céljuk ami fele haladnak.

Fordítottál-e valaha időt arra, hogy megvizsgáld, milyen emberekkel veszed körbe magad? Ha még nem tetted meg, akkor itt az ideje. Ha elégedett és boldog életet kívánsz élni, olyan emberekkel kell körbevenned magad, akik segítenek elérned a céljaidat, és kerülnöd kell azokat, akik csak lehúznak a saját negatív szintjükre és ezzel visszatartanak.

Ne csatlakozz a “hát nem szörnyű??” csoportosulásokhoz. Ismerős helyzet, amikor emberek leülnek beszélgetni, és arról panaszkodnak, hogy ez nem jó, az nem jó, kibeszélik egymást, pletykálnak, és azzal versenyeznek, hogy ki tudja elmondani a legnegatívabb sztorit a társaságban. Fogadni mernék, hogy tudod miről beszélek, talán ma is láttál ilyen csoportosulásokat. Szóval, ha ilyen csoportokba botlasz a munkahelyeden, vagy az iskolában, igyekezz minél kevesebb időt tölteni velük. Töltsd hasznosan az idődet, ahelyett, hogy panaszkodnál, vagy irigykednél másokra fordítsd az energiáidat kreatív irányba.

Egyszerűen le tudod tesztelni az embereket, aszerint, hogy mennyire sikeresek, ha öt éven keresztül figyeled az életüket. Ha csak a szájuk jár, és semmi változást nem látsz az életükben öt éven át, akkor azt jelenti, hogy tipikusan vesztes gondolkodási szokásaik vannak. Öt év elegendő ugyanis arra, hogy egy rossz életstílust felváltsunk egy jó életstílussal. Ha ilyen emberek osztanak tanácsokat neked arról, hogyan kellene élned az életedet hagyd figyelmen kívűl őket. Csak a szájuk jár, de egy szalmaszálat nem mozgatnának meg a változás érdekében.

Légy nagyon szelektív az emberekkel kapcsolatban. Nem könnyű észben tartani a pozitív és negatív embereket, lévén, hogy több száz ismerősünk, barátunk, kolegánk van, akikkel naponta kapcsolatba lépünk. Erre van egy jó gyakorlat, aminek az elvégzésére tanácsos több időd is szánni. Végy elő egy darab papírt, és írd fel azokat az embereket, akikkel gyakran találkozol. Családtagok, rokonok, barátok, kolegák, mindenkit írj fel a listára. Amikor ezzel készen vagy menj újra végig a listán, és tegyél (+) jelet azokhoz a nevekhez akik, általában optimista, jókedvű, pozitív emberek, és tegyél (-) jelet azokhoz, akik többnyire csak az élet borús oldalát látják, egyszóval negatív emberek.

A következő lépés az, hogy csak azokkal az emberekkel tölts időt, akiknek a nevük előtt  (+) jel szerepel. Ezek az emberek nem fogják leszívni az energiáidat, nem fogsz lehangolódni a társaságukban, hanem inkább ellenkezőleg: feldobódsz tőlük. A listádon akadhatnak családtagok is negatív jelzésekkel, akikkel azért ha minimálisan is, de tartani kell a kapcsolatot. Ha nem tudsz valamilyen oknál fogva embereket kikerülni, akkor csak a legminimálisabb szinten konfrontálódj velük. Ne bonyolódj velük hosszas vitákba, ugyanis nem sok értelme van. Ezek az emberek szellemi vámpírok, akik csak leszívják az energiáidat. Nem érdemes velük többet foglalkozni.

Töltsd az idődet sikeres emberekkel, és te is sikeressé fogsz válni. Gondolj mindig arra, hogy sokkal jobb, ha egyedül vagy, mintha körbe vennéd magad negatív emberekkel. Tégy tudatos erőfeszítést arra, hogy keresd a pozitív beállítottságú, célorientált emberek társaságát.   Ne kapirgálj a tyúkokkal a sárban, ha sasokkal is szárnyalhatsz a magasban. Lépj egy szinttel magasabbra, és tartozz te is a legjobbak közé!

Vannak célok amiket látszólag lehetetlen elérned. Lehet, hogy fel kell adnod, vagy már nem aktuális. Minden esetre hagyj magadnak egy kis időt, hogy eldönthesd, hogy valóban megéri-e dolgozni rajta, vagy jobb, ha inkább  feladod. Tűzz ki egy közeli határidőt, mondjuk egy hét múlva, és hozd meg a döntésed addig. Vannak helyzetek amikor kell egy kis idő, a jó döntéshez. Dönts gyorsan és határozottan! Vállald a döntéseidért a teljes felelősséget. Vedd figyelembe, hogy a legtöbb emberre jellemző a határozatlanság. Lehet, hogy rád is, csak nem ismered eléggé önmagad. Éppen ezért, ha úgy döntenél, valamit feladsz, akkor adj magadnak elég gondolkodási időt.

Kezdj egy rávezető feladattal!

Ha jellemző rád a halogatás, keresned kell, egy rávezető feladatot. Ezt tekintheted egyfajta bemelegítésnek is, hogy formába lendülj. Segít legyőzni a halogatást. A rávezető feladatnak olyannak kell lennie, ami kapcsolatos a teendőiddel, viszont nem olyan nehéz, hogy elvegye a kedved a cselekvéstől. Lelkesítenie, ösztönöznie kell. Ha fizikailag jól akarsz kinézni, erős izomzatot szeretnél akkor rávezető feladatként kereshetsz  képeket, ahol olyan embereket mutatnak be, akikhez hasonlítani akarsz. Megfigyelheted, hogy milyen bókokat kapnak, és ez mennyire fontos önértékelés szempontjából. Képzeld el saját magad, amint bókokat kapsz, éld bele magad. Ha formába lendültél, akkor lelkesen fogsz hozzá az edzéshez. Lehet, hogy a rávezető feladat nélkül sosem fognál hozzá, hiszen, a sportolás jelentős erőfeszítést igényel. Fontos a szellemi bemelegítés!

W. Clement Stone használta először a pozitív paranoid fogalmát. Az ő filozófiáját ma már több millióan követik. Azt vallotta, hogy a világ összeesküdött azért, hogy neki jót tegyen. Minden helyzetben a legjobbat várta, még a kudarcokban is. Nyílvánvaló, hogy ő sem így született, hanem tudatosan alakította ki ezt a hozzáállását. Elmondása szerint, a filozófiájának az lett az eredménye, hogy olyan helyzetekből is ki tudott mászni minden gond nélkül, amelyekből mások, negatív paranoid hozzáállással nem tudtak volna.

Említést tett a vonzás törvényéről is, amiről ma már majdnem mindenki hallott. A gondolataiddal alkotod a valóságodat, azzal, hogy miket gondolsz, és mit vársz el az élettől. Ha a problémák láttán a porblémákra gondolsz, akkor még többet vonzol magadhoz belőle. Ha viszont a problémák láttán optimistán tekintesz a dolgokra, még akkor is, ha a logikus agyad ellenkezik, mert nem tudja a kiútat, akkor a lehetőségek meg fognak jelenni előtted, amelyeket szerencsés véletlenekként fognak megjelenni előtted. Gondolj csak vissza azokra az eseményekre, amikor váratlanul valami, vagy valaki az utolsó pillanatban mentett ki nagyon veszélyes szituációkból. Ezek sosem véletlenek.

Semmit sem veszítesz azzal, ha pozitív paranoiddá válsz. Ez egy életfilozófia, amelyet el kell sajátítanod, ha sikeres és elégedett életet akarsz élni. Minden kudracban ott van a lehetőségek csírája. Ha bármilyen negatív eseménnyel, sikertelenséggel találkozol, gondolj mindig arra, hogy ezáltal milyen élettapasztalatokra tettél szert, ahelyett, hogy a kudarcodon rágódnál. Ez természetesen nem könnyű, erőfeszítést kell tenni, azért, hogy a kudarcaidból előnyt tudj kovácsolni. Megnyugtatásként gondolj arra, hogy mindenki találkozik kudarccal az életben. Nem vagy egyedül, meg tudsz bírkózni bármilyen problémával, ha tiszta fejjel, nyitottan közelítesz felé.

Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz. Ez az életben kivétel nélkül mindenre igaz. Bármilyen kudarcban is legyen részed, mindig van valami amit tanulni tudsz belőle, és ami előre visz. Bármilyen hátrányból lehet előnyt kovácsolni. Ma különösen igaz, amikor emberek milliói szenvednek a világválság okozta anyagi nehézségektől. A jóléthez szokott társadalom, ma próbára van téve, hogyan viselik azt amikor, az élet nehézségeket tár eléjük. Mi ebben a pozitív? Az ember rájön a korlátaira, és az esendőségére, hogy mennyire tud tiszta fejjel gondolkodni nehéz helyzetekben. Egy pozitív paranoid ember tehát ilyenkor arra gondol, ha a válság nem lenne, akkor nem ébredne rá a saját teherbírására.

Az életben történnek jó és rossz dolgok, de rajtunk múlik, hogy hogyan tekintünk rá. Mielőtt pánikba esnél, az első lépés az, hogy keresd meg a pozitív dolgokat a jelenlegi kudarcos helyzetedben. Koncentrálj rá, és adj hálát az életnek, a sorsnak, Istennek, hogy megtapasztaltad. A kudarcból csak akkor tudsz kilábalni, ha elöször megépíted a saját létrádat, amelynek a segítségével ki tudsz mászni a szakadékból. A létra pedig a pozitív hozzáálláson múlik. És ez a pozitív hozzáállás nem csak egy üres gondolkodási mód, hanem valós dolog.

Ha negatívan közelítesz a dolgokhoz, akkor negatív eseményekben lesz részed. Ha pedig pozitívan állsz a dolgokhoz, akkor többnyire pozitív élményekben lesz részed. Ennek oka pedig az, hogy az agy szelektív, és arra figyel, ami összehangban van a gondolkodásmódjával és az életről alkotott képével. A pozitív paranoiditás a siker előfeltétele. A negatív paranoid emberek a saját kudarcsorozataikat építik. A pozitív paranoidok pedig a sikersorozataikat. Ne add fel, légy nyitott, és pozitív. Ha pedig nem vagy az, akkor dolgozz rajta keményen, hogy pozitívvá válhass. A boldog élet feltétele a pozitívitás. Erre mindig emlékezz!

Ki kell alakítanod a jelenben élést, olyannyira, hogy ne legyen időd arra, hogy a jövődön aggódj. Fogadd el, hogy a világon minden a megfelelő helyen, időben és megfelelő módon történik. Ha sikerül ezt a beállítottságot elsajátítanod, akkor csak figyelned kell azt a sok csodálatos dolgot ami megjelenik az életedben.

Egy idő után észre fogod venni, hogy minél lazább vagy, annál könnyebben fognak megtörténni a dolgok amiket el akarsz érni. És minél inkább erőlködni fogsz annál nehezebben.

Ennek egyszerű oka van. A gondolataink a legkevesebb erőfeszítésnél válnak valósággá. Azt is észre fogod venni, hogy gyakran maguktól oldódnak meg számodra kellemetlen helyzetek, anélkül, hogy ezért bármilyen tudatos erőfeszítést tennél. Ezt az állapotot csak az tudja igazán elképzelni, aki már tapasztalta. Ha már megtapasztalod egyszer is, nem lesz szükséged logikai fejtegetésekre, mert a pozitív gondolatok hatása azonnal hatni fog az életedre.

Minden negatív érzelem blokkolja az elmédet, és ha negatív gondolatok kavarognak a fejedben, a teljesítményed is csökkenni fog. Ezenkivűl egészségi károsító hatásai is vannak, szóval, ha nem akarsz korán meghalni, hagyj fel a negatív gondolatokkal, és tanulj meg pozitívan élni.

Nem könnyű ezt az állapotot  magadévá tenni, főleg a legelején, de ne add fel, ha kitartasz, learathatod a sikereket ezt garantálom.

21 nap alatt képes leszel kialakítani magadban a pozitív lelki beállítottságot. Ahogyan gondolkodsz az a szokásaid eredménye, éppen ezért -mint minden szokás – alakítható, vagy teljesen törölhető. Huszonegy nap alatt kialakítható egy teljesen új szokás, ha azt megfelelő módon, szisztematikusan gyakoroljuk. Három hét elég ahhoz, hogy ezek a tevékenységek tartósan rögzüljenek a tudatunkban.

Határozd meg, milyen jellemvonásokat akarsz kialakítani magadban. Magabiztos, bátor, szenvedélyes, elszánt, humoros? Írd le magadban, és 21 napig játszd el mintha rendelkeznél ezekkel a tulajdonságokkal. Ne feledd, ha 21 napig állandóan ismételsz valamit, az szokásként fog rögzülni a tudatodban. De vannak szokások, amiket pár nap alatt képes lehetsz elsajátítani, de az olyanok esetében amik egy egész életen át beléd vésődtek, nem tudod megváltoztatni pár nap alatt.

Három hét alatt a világ legnegatívabb emberéből a világ legpozitívabb emberévé válhatsz. Feltéve, ha van elegendő önfegyelmed, és kitartasz a célod mellett.

Az új szokások kialakításán kívül gyakorlod a türelem szokását. A türelem is olyan valami ami gyakorlattal fejleszthető. Ha türelmetlen vagy, akkor kitűzheted célul azt, hogy türelmes emberré válsz. A siker egyik szabotőre a türelmetlenség, ami nem más mint az agy sietsége. Fogadd el, hogy egy új életmód kialakítása nem következik be egyik napról a másikra, és ha türelmesen kitartasz szándékaid mellett, akkor eléred a sikert. Türelem nélkül nem megy. Az, hogy három hétig képes vagy összpontosítani már nagy haladást mutat.

Sok ember azért nem változik, mert hónapról hónapra, évről évre ugyanúgy gondolkodik, ugyanazt teszi mindent ugyanúgy csinál. De nem kell ennek így lennie, te döntesz, hogy változtatsz, vagy sem.

” Ha olyannak látom magam ma, mint amilyen a múltban voltam, a múltam újjá születik és a jövőmmé válik.” ( William James )

Ha nagyszerű jellemvonásokra kívánsz szert tenni, akkor három hétig erre a képre kell fókuszálnod, és irányításod alá veszed az életedet. Azzá válsz, amilyen gondolatokat táplálsz önmagad iránt.

Az az általános tendencia, hogy miközben egyre több információt tudunk megszerezni, ezzel ellentétesen egyre kevesebb erőfeszítést teszünk arra, hogy a gyakorlatban is felhasználjuk ezeket a javunkra. Meglátásom szerint minél többet tud valaki, annál inkább hajlamos a passzivitásra.

Elméletben könnyű okosnak lenni. A bort iszik vizet prédikál pap esete, amikor a templomban prédikál a szeretetről, inspirálja az embereket, ám amikor vége a misének, mindenki hazamegy, és ugyanott folytatja az életet ahol abbahagyta. Ugyanazokkal a szokásokkal, ugyanazzal az életszemlélettel, ugyanazokkal az emberi gyarlóságokkal.
Itt felmerül a hitelesség kérdése is. Az emberek valójában miért is járnak templomba, miért is olvasnak önfejlesztő könyveket, miért osztogatnak tanácsokat, amikor a saját életükben káosz van? Az igazság az, hogy a legtöbb ember feszültség levezetés miatt jár templomba, vagy olvas könyveket. Nem hiszik el azt amit hallanak, vagy olvasnak.

Lehet, hogy, csak azt hiszik, hogy tudják miben hisznek, de valójában ez nem így van. Ha ez a világunk egy elméleti világ lenne, mindenki elégedett életet élne. Viszont ez nem így van. A gondolatainkon kívűl van fizikai testünk is, amely segítségével érvényesülni tudunk a fizikai világban. Ha megszülettünk ezen a bolygón ahol az előre jutáshoz fizikai cselekvésekre is szükség van, nem háríthatjuk át a felelősséget senki másra amiatt, mert nem olyan az életünk amilyennek mi szeretnénk.

A sikerhez cselekvésre is szükség van. Választhatod azt, hogy nagyon okossá válsz és osztod az észt másoknak arról, hogyan éljék az életüket, és választhatod azt is, hogy a sok beszéd helyett inkább a saját életeddel mutatsz példát az embereknek. Ne a szavak tanítsanak, hanem a tetteid. Nem pusztán az anyagi előretörésről van itt szó, hanem arról, hogy elérj egy olyan kiegyensúlyozott lelkiállapotot, amikor érzed, hogy elégedett vagy az életeddel, és boldogan fekszel le esténként aludni.

1. Határozd meg az igazi problémát.

Az emberek gyakran összekeverik a probléma okát, a probléma következményeivel. Az okok csak ritkán észrevehetőek, a következmények pedig ott villognak az orrunk előtt.

Meg kell találnod a problémák gyökereit, hogy tisztában légy azzal, hogy miért is következtek be. Ha az a problémád, hogy nincs elég pénzed, akkor meg kell találnod ennek az okait is.

Lehet, hogy rosszul kezeled a pénzt, túl sokat költekezel, vagy ami még rosszabb szerencsejátékkal veszíted el a pénzed.

2. Miután sikerült meghatározni a probléma okát, készítsz listát a lehetséges megoldásokról.

A legtöbb esetben többféle képpen meg lehet oldani egy problémát. Vegyél elő egy papírt és tollat, és kezdj el papíron gondolkodni. Másoktól is kérhetsz segítséget akár.

Ha már van egy jó listát, ennek segítségével meg tudod határozni, hogy melyik számodra a megfelelő megoldás.

3. Csak olyanoktól kérj segítséget, akikben maradéktalanul megbízol.

A legjobb, ha azonos beállítottságú embereket kérsz meg, hogy segítsenek neked. Így nagyobb az esélye, hogy neked tetsző megoldásokat tudnak neked javasolni.

4. Ha megtaláltad a megfelelő megoldást amely hosszú távon is célravezető, akkor hozd meg a döntést és kezd el megoldani a problémát.

Ha már meghoztál egy döntést, vállald is a következményeit, akár jó, akár rossz.  Ha a dolgok nem úgy jönnek össze ahogyan eltervezted, ne hibáztasd magad. Te mindent megtettél azért, hogy megold a problémád, tehát nincs okod arra, hogy bűntudatod legyen.

A legbölcsebb tanácsokat legtöbbször az ellenségeinktől kapjuk. Ők azok akik teljes mértékben őszinték veled, és megmondják, ha valami nem tetszik benned. Nagyon gyakran igazat kell adnunk nekik, viszont életbe lép egy “még azért sem, teszem azt amit mond” hozzáállás. Ez aztán merevség a javából.. Néha még, ha fogcsikorgatva is, de el kell ismernünk a realitásokat.

Ne álltasd tovább magad. Mit gondolsz hova vezet ez a folyamatos acsarkodás? Nem teszem ezt, vagy azt, mert azt ő mondta… pedig tudom, hogy igaza van. Én azonban sosem fogom ezt elfogadni, inkább tovább szenvedek, de nem adok neki igazat. Aztán mérgelődöm egész életemben azon, hogy nem vagyok képes előrejutni az életben. Hát, ha ez kell neked, egészségedre!

Nézem a VB meccseket, és látom azt, hogy mekkora öröm a győztes csapatnak, amikor a bíró lefújja a meccset. Azon kívűl, hogy eredményesen szerepelnek, még plusszban kihatással van az is, hogy látják a fárasztó munkájuk gyümölcsét. Tudják, hogy keményen megdolgoztak érte, és így jobban tudják élvezni a sikert. A játékosok lyenkor azt érzik, hogy megérte a kemény edzés, megérte a fárasztó terhelés azt, hogy most ők elérték a céljukat. Mit gondolsz, egy játékos is van aki neheztel az edzőjére, mert az időnként keményen bánt vele az edzések alatt, amikor megnyerik a meccset? A győzelemkor áll össze a teljes kép. Minden fárasztó edzés azt a célt szolgálta, hogy megnyerjék a meccseket. A trófeákat nem adják ingyen. Azok kaphatják csak meg, akik megérdemlik, és keményen megdolgoztak érte.

A hétköznapi életben mi is megvívjuk naponta a saját football mérzkőzésünket, de az esetek többségében mi magunk vagyunk a saját ellenfelünk. Lehetsz győztes, ha kitartóan és keményen dolgozol. Először önmagad ellen kell megvívnod a csatát, és megnyerned a trófeát. A te saját trófeádat, ami csak rád vár, feltéve ha kiérdemled azt. Amikor önmagaddal harcolc, valójában a régi önmagad és az új önmagad csap össze egymással. Ha a régi önmagad kerül ki győztesként, akkor azt jelenti, hogy elveszítetted a meccset. Azonban, ha az új önmagad győzedelmeskedik a régi önmagad felett, akkor tiéd a győzelem.

A fejlődés saját magunk legyőzésével jár együtt. Ha nem törekedsz egyre többre az életben, akkor egy helyben fogsz állni, és semmilyen változást nem fogsz tapasztalani az életedben. A siker egyenlő a változással. A változás pedig egyenlő a régi szokásaink, életvitelünk, gondolkodásunk megváltoztatásával. Ha el akarsz indulni a siker irányába, el kell indulnod, magad mögött kell hagynod a múltat, hogy új ösvényeket építs ki magadnak amiken haladni tudsz.

Biztosan sokszor hallottad már, hogy képes vagy bármit elérni az életben amit csak akarsz. Ezt lehet, hogy el is hiszed egy darabig, azonban az élet gyorsan kijózanít, hiszen a körülmények másképp alakulnak. Azonban ez csak a felszín, és azok akik nem eléggé céltudatosak fel is adják. Én mégis azt mondom, hogy bármit képes vagy elérni, amire igazán vágysz. Ha úgy érzed, hogy nincsenek lehetőségeid, akkor az égő vággyal útat tudsz magadnak nyitni. Ha elég erős az akaraterőd, akkor olyan dolgokra is képes vagy, amelyekre normális hétköznapi állapotodban nem. Mindez a kitartáson múlik.

A siker érdekében keményen kell dolgoznod. Ha képes vagy fegyelmezetten kitartani, akkor a siker garantált. Ha nem vagy képes, akkor nincs értelme nyavajogni és síránkozni, hiszen te magad vagy az, aki a saját utadba áll. Első lépésként teljes mértékben meg kell tenned mindent ami tőled telik. Ha még fiatal gyerek vagy és világhírű focista akarsz lenni, akkor elérheted, ha tényleg ez a vágyad, és fanatikusan kitartasz a célod mellett. Első lépésként tégy meg mindent ami tőled telhető. Hogy mire gondolok? Dolgozz keményen, fejleszd a  fizikai teherbírásodat. Sportolj, focizz, minden nap próbáld kihozni magadból a legtöbbet. Ezek azok a dolgok amelyeket te egyedül is meg tudsz csinálni, segítség nélkül. Ha ez megvan, nekiállhatsz egy klubot keresni ahol játszhatsz.

Nem vagyok focista, de azt tudom, hogy az út így kezdődik, és nem csak a fociban, hanem minden más életterületen is. Tedd amit tudsz, ott ahol vagy, azzal amid van. Ne várj a megfelelő körülményekre, mert olyan nem létezik. Tégy meg mindent ami tőled telik, dolgozz keményen, és a lehetőségek megnyílnak előtted.  Kezdj hozzá még ma megvalósítani az álmaidat, mert IGEN! MEG TUDOD CSINÁLNI!!

Bárki  képes a sikerre, ha hajlandó megfizetni az árát. Nagyon sokan megpróbálkoznak vele, ám a legelső kellemetlen élmények hatására feladják az elhatározásaikat. A kudarcuk tehát nem ott kezdődik, hogy esélyük sincs a sikerre, hanem ott, amikor a legelső hátráltató tényező hatására feladják azt amit elkezdtek. Hátráltató tényező lehet például a lustaság, a fáradtság, az unalom, a fizikai kellemetlenség.. stb. Aki nem hajlandó megfizetni a siker árát az meg sem érdemli azt.

A sikered, vagy sikertelenséged azon múlik, hogy mennyi energiát vagy hajlandó belefektetni azokba a dolgokba, amelyek igazán elégedetté tesznek téged. A családi harmonia érdekében energiát kell befekteni, a munkahelyi siker érdekében energiabefektetésre van szükség, az egészség megörzése érdekében is energiabefektetésre van szükség…bármit is szeretnél harmonikussá tenni, enerigabefektetésre lesz szükséged.

A sikerélményeknek nem kell feltétlenül hatalmasnak lenniük. Nem kell milliókat nyerned egy üzleten, nem kell Oscar díjat kapnod a színészi alakításodért, nem kell könyvet írnod, és valójában nem kell nagy dolgokat sem véghezvinned. Kezdetnek elég, ha a fokozatosság elvét használod, és megkeresed a hétköznapjaidban azokat a dolgokat, amelyek sikerélményeket garantálnak neked. Kiválóan sakkozol? Miért nem nevezel be akkor egy sakkversenybe? Jól énekelsz? Miért nem jársz akkor énektanárhoz? Úgy érzed, hogy fejleszteni tudnád a szaktudásodat? Miért nem iratkozol be egy szakmai tanfolyamra? Az a vágyad, hogy folyékonyan beszélj angolul? Miért nem kezded el még ma?

Sikerélményeket csak akkor érhetsz el, ha új dolgokat valósítasz meg. Azt az elégedettséget, amikor azt látod, hogy valamit amit igazán akartál, meg tudtál valósítani, nem pótolja semmi sem.  A sikerélmények hatására kiegyensúlyozott, jókedvű, céltudatos, és vonzó emberré válsz. A statisztikák szerint az emberiség mindössze 5%-a mondhatja el magáról, hogy teljesen sikeres, kiegyensúlyozott életet élnek. Ha megfigyeljük ezeknek az embereknek az életvitelét, könnyen rájöhetünk, hogy mi a sikerük titka. Olyan dolgokat is megtesznek a siker érdekében, amelyek számukra kényelmetlen érzésekkel járnak.

Ha a céljuk érdekében számukra kellemetlen dolgokat is el kell végezniük, akkor nekilátnak, és válallják az átmeneti kellemetlenségeket is. Ezek az emberek tehát nem átlagosak. Ők megtesznek olyan dolgokat is, amelyeket az átlagemberek nem tesznek meg. Te hogyan szeretnéd élni az életedet, sikeresen, vagy sikertelenül? A döntés a te kezedben van.

A helyes hozzáállás nyílván az lenne, hogy a nehezén túl lenni minél előbb, és utána foglalkozni a kevésbé megterhelő és szórakoztató feladatokkal. A valóságban azonban nem így fest a helyzet. Az emberek többsége inkább a könnyű feladatokkal kezdi a napját.  Reggel nézik meg az e-maileket, telefonálnak, újságot olvasnak, majd amikor az idő már szorít, nagy nehezen, nekifognak a délutáni órákban elvégezni a legnehezebb tennivalóikat.

Ha egy hivatalos levelet kell megírnod másnapra, akkor ne halogasd ezt délutánig. Állj neki reggel, szedd össze a gondolataid és írd meg. Amikor ezzel készen vagy, elküldheted e-mailben, vagy akár fel is adhatod a postán, és a feladatot már letudtad a reggeli órákban.

A forgalmi dugókat is el tudod kerülni, ha elég korán indulsz el a munkába. A legtöbben az utolsó pillanatokban indulnak el, és persze ennek az a következménye, hogy teljesen bedugul a város. Forgalmi dugóban stresszesek az emberek. Dudálnak, káromkodnak, mert nem halad a sor. Azonban másnap is ugyanabban az időben indulnak el, és ugyanúgy végigstresszelik a forgalmi dugót.

Megoldás tehát az lenne, hogy indulj el egy órával korábban. Így bőven lesz időd időben odaérni a munkahelyedre, sőt lehet, hogy még korábban is. Nem ésszerű dolog a saját lustaságod miatt mérgelődni. Kelj fel korán, és intézd el a fontos dolgaidat, amíg mások alszanak.

Mindig a legnehezebb feladatokkal, célkitűzésekkel foglalkozz először a reggeli órákban. Ha így teszel, a napod sokkal nyugodtabban fog eltelni. És még valami: a koránkelő emberek sokkal sikeresebbek, mint azok akik későn kelnek fel. Ne feledd: Ki korán kel aranyat lel!

Az a munkamániás aki csak a munkájában tud sikereket elérni, könnyen azon kapja magát, hogy egész napját azzal tölti, hogy a munkájába temetkezik. Ezzel kel, és ezzel fekszik. Mindemellett pedig elhanyagolja az egészségét, a családját, a hétköznapi élet eseményeit, és úgy tűnik, mint aki egy teljesen másik bolygón él. Az oka ennek nyílvánvaló: sikerélményeket akar, és lehetőleg minél többet. Ha ezt csak a munkájában tudja megélni, akkor ösztönösen minden idejét ennek próbálja szentelni.

Tehát ezek az emberek habár jól élnek, nem lehetnek igazán boldogok, mert életük többi része egy nagy rakás szemétdomb. A megoldás abban rejlik, hogy vállalj felelősséget az életedért, tudd, hogy te határozod meg, hogy mit kezdesz vele. Mindennapjaid során foglalkozz életed minden területével. A munkáddal, családoddal, egészséggel, szabadidő, barátok stb. Az ideális az lenne, ha egy sikeres munkanap után, egy egészséges, harmonikus családba érkeznél haza. Ezt csak akkor tudod elérni, ha energiát szentelsz annak, hogy fenntartsd a családi harmoniát. A munkamániásnak szinte rémálma hazamenni, hiszen otthon megoldatlan konfliktusok várják, és nagyon gyakran pont emiatt a túlórázást vállalják, csak hogy el tudjanak menekülni otthonról. Mindezek nem történnének meg, ha az egyensúlyt fenntartanák.

El kell kerülni a fásultságot, mert az érdektelenségbe torkollik, amikor egyáltalán nem érdekel bennünket, hogy mi van a körülöttünk levő emberekkel. Az egyensúly fenntartása azonban nem könnyü, de mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legjobban irányítsuk az életünket. Máskülönben az élet elszalad velünk, és rájövünk, hogy nem úgy éltünk, ahogyan szerettünk volna. És mindez miért? A saját fegyelmezetlenségünk, önzésünk, és lustaságunk miatt. Tehát mégegyszer: Törekedj az egyensúlyra!

Ha úgy érzed nincs más választásod, és végső soron, ha elvégzel egy számodra kellemetlen feladatot, akkor előrébb haladsz, akkor már az elején, meg kell tudni szeretni az adott feladatot. Ha valaki úgy áll hozzá valamihez, hogy fejben a legpozitívabb képet alkotja róla, vagyis, hogy mindent megtesz azért, hogy a munkavégzés közben jól érezze magát, kis idővel azon fogja kapni magát, hogy kezdi megkedvelni azt amit éppen csinál.

A sikerélmények is közrejátszanak abban, hogy szeretünk-e valamit csinálni, vagy sem. Ha olyan dolgot, csinálunk amihez nem nagyon értünk, azt a dolgot utáljuk. Ha viszont olyan dolgot csinálunk, amit profi hozzáértéssel tudunk dinamikusan megoldani, azt a feladatot imádjuk.

A megoldást tehát abban rejlik, hogy hozd ki magadból a legtöbbet, miközben dolgozol valamin, és legközelebb már könnyebben fog menni. És, minél zökkenőmentesebben tudsz valamit elvégezni, annál jobban érzed majd magad. Ha valamit nem szeretsz, próbáld úgy megszeretni, hogy a terület szakértőjévé válsz. Így megkíméled magad sok fölösleges stresszel eltöltött munkaidőtől.

Nyeld le a békát! Ez  arról szól, hogy vállaljuk a felelősséget az előttünk álló problémákért és oldjuk meg minél előbb azokat.. Ne halogassuk! Mindannyian békákat nyelünk le, minden nap. De nem sült ropogós békacombot, hanem a nyers valóságot. A békaevést mindig kellemetlen érzések kísérik, ettől nem tudunk megszabadulni. Ha halogatjuk,akkor egy békából sok kis béka lesz, és addig szaporodnak, amíg már el nem lepik az egész életünket. Ez kihatással lesz a kapcsolatainkra, kiégettek, fáradtak, lusták leszünk. Ez az ára a halogatásnak…

Ugyanez jellemző arra is, amikor minden nap egy-egy új üzleti lehetőséggel próbálnak minket kecsegtetni legkedvesebb “SPAM” használó barátaink. Habár a szándék jó, és valószínűleg a reklámozott termék is, mégis az a gond, hogy, ha minden nap új üzleti lehetőségekkel ismerkedünk meg, és mindegyikbe belefogunk, utána egyiket sem fogjuk befejezni. Ahogyan a közmondás is tartja: Ezermester mindent restel.

A valóság az, hogy nagyon sok lehetőségünk van, bárminek utána nézhetünk, bármiről tanulhatunk amihez csak kedvünk van. Ennek ellenére, nincs több úgynevezett sikeres ember ma mint akár tíz évvel ezelőtt. Ma már bebizonyosodni látszik, hogy nem a lehetőségek hiányával van a probléma, hanem az emberi magatartással. Azzal, hogy mit kezdünk a lehetőségekkel, élünk-e velük vagy sem. De mindez nem elég, hiszen, ha olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek nem okoznak örömöt, akkor az energiánk csak szétszóródik, és semmiben sem fogunk jól teljesíteni. Az az ember aki mindent egyszerre akar, pont az ellenkezőjét fogja megtapasztalni: semmit sem fog tudni megvalósítani.

Ma tehát nem a hiánnyal van probléma, hanem a bőséggel. Túl sok lehetőségünk van, ezért zavarodnak bele sokan abba, hogy mit akarnak valójában csinálni az életben. A megoldás egyszerűnek látszik, ám igényel némi önfegyelmet: Válaszd ki a lehetőségeid közül a számodra legmegfelelőbbet, és csak erre koncentrálj, semmi másra. Ne engedd, hogy eltereljék a figyelmed a célodról. Ellen kell állnod a kapzsiságnak és a türelmetlenségnek. Légy türelmes és kitartó, és meglátod az eredmények téged fognak igazolni!

Azok akik hajlandóak megfizetni a siker árát, azok el is érik a céljaikat. A baj azokkal az emberekkel van, akik nagyon szeretnének változtatni az életükön, viszont túl lusták ahhoz, hogy erőfeszítést tegyenek az ügy érdekében. A sült galamb nem fog senkinek sem a szájába repülni. Itt képbe is jött a lustaság fogalma, mint kritikus szempont. Egyes elméletek szerint az emberek legnagyobb bűne a lustaság, ugyanis nincs nagyobb bűn amit az ember önmagával szemben elkövethet, mint, hogy tudja, hogy mit kell tenni, adottak a lehetőségei a cselekvéshez, de a lustasága miatt nem kezd bele a megvalósításba. Ezzel nem könnyű együtt élni, főleg, amikor az ember középkora tájékán megbánóan, önmagát marcangolva gondol vissza azokra az elszalasztott lehetőségekre, amelyekkel nem élt, visszagondolva arra, hogy, ha nem lett volna lusta, akkor sokkal boldogabb élete lenne most.

Szomorú tendencia az is, hogy az emberek nagyon nagy többsége csak fejben éli meg az álmait, és a való életben a lustaságuk, fegyelmezetlenségük miatt sosem kezdenek bele a megvalósításba. A hatékony életvezetés egyik akadálya tehát a lustaság, amely vasbetonként ereszkedik közénk és az elérendő céljaink közé. És, ha a lustaság az önfegyelem és az önuralom hiányával párosul, akkor a kudarc elkerülhetetlen. Azonban ne felejts el, hogy az embernek szabad akarata van. A szabad akar kifejezést már-már olyannyira elcsépelt, és hangoztatott, hogy az igazi értelmét, már nehezen tudjuk felfogni. Nem az a kérdés, hogy az embernek van-e szabad akarata, hanem az, hogy használja-e, vagy sem. A szabad akarat lehetőségei adottak minden ember számára, igazi értelme az lenne, hogy az ember választani tudjon aközött, ami neki jó, vagy éppen rossz.

Az ahogyan a világra nézünk, amit gondolunk, mondunk mind-mind a szabad akaratunk megnyilvánulásai. Ugyanígy, a szabad akaratunktól függ, hogy rászánjuk-e magunkat a cselekvésre, vagy sem. Az önfegyelem és önuralom a szabad akaratunk magas rendű kifejezése. Amikor rászánod magad a cselekvésre, akkor ez erőfeszítésbe kerül, és mint minden erőbedobás, kellemetlen érzésekkel is társul egyben. Az önfegyelem az a faktor, ami segít a kitartásban. Az önfegyelemre azért van szükségünk, hogy a saját romboló szokásainkat le tudjuk győzni. A változás folyamata mindig kellemetlen, és az önfegyelem az, ami motivál bennünket arra, hogy mindennek ellenére kitartsunk a céljaink mellett.

Önuralomra van szükségünk abban az esetben, amikor egy rossz szokásunktól szándékozunk megszabadulni, azaz nem csinálni többet. A leggyakoribb terület ahol az emberek csődöt mondanak önuralom kérdésében az a dohányzásról való leszokás. Vannak akik tervezik a leszokást, de egyszerűen nem tudják azt megvalósítani. Ezek az emberek láthatóan átengedték az irányítást a függőségnek, mert az, kényelmes és nem jár fájdalommal. Az önuralom viszont, kellemetlen érzésekkel társul, mivel ellen kell állni a kísértésnek. Ezt az árat azonban csak nagyon kevesen vállalják be, mivel pokolian kellemetlen. Sokan közülük azonban trauma esetén döbbennek rá arra, hogy ez nem gyerekjáték, és ez motiválja őket arra, hogy bármi legyen is, vállalják az ezzel járó kellemetlenségeket, és leszoknak erről a káros szenvedélyről. Egy megszokott dolognak való ellenállás, pokolian fájdalmas tud lenni. Az embert akár a depresszió is kerülgetheti, de csak egy darabig.

Az igazán felnőtt ember az, aki képes ellenállni a káros szenvedélyeinek, fegyelmezetten kitart a céljai megvalósítása mellett függetlenül attól, hogy milyen kellemetlenségekkel jár ez. Aki nem hajlandó ezeket az árakat megfizetni a boldogulása érdekében, azok még mindig hisztiző kisbabák. Elég csak körbenézni, a hisztiző kisbabák körbevesznek minket, akad közöttük húsz, harminc, de akár nyolcvan éves is.

Fontos megjegyezni: Szenvedés nélkül nincs siker! Azok akik sikert akarnak elérni az életükben, hajlandónak kell lenniük arra is, hogy elviseljék az ezzel járó kellemetlen érzéseket. Aki erre nem hajlandó, az ne panaszkodjék, ha az élete csődben van.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot! Hálásan köszönjük kedvességed!

Megfigyeltem, hogy azokon a napokon,amikor a legtöbbet “lógok” az interneten, sokkal gyorsabban érzékelem az idő múlását. Amikor belépsz a virtuális világba, az időérzékelés csapdájában találod magad. Eltelhet három óra is amit te csak egy órának érzékelsz. Ez valószínűleg azért van, mert az emberi agy, még nincs “kiképezve” a mai gyorsuló világ érzékeléséhez. De akárhogyan is van, meg kell tanulnunk ezt kezelni, különben elrohan mellettünk a világ, és észre sem vesszük. Valamikor  régen, sokkal nyugisabb volt…mondják az idősebb emberek. És lehet, hogy igazuk is van.

De most a jelen pillanatban élünk, jelenkori technika mellett, és alkalmazkodnunk kell hozzá. Mit tehetünk tehát azért, hogy az időt újra normális sebességgel érzékeljük? Töltsünk minél kevesebb időt internetezéssel. Ezt esetenként nem könnyű megoldani, hiszen az emberi kíváncsiság nehezen tud ellenállni a végtelen sok információtömegnek ami a világhálón van.

Ne feledd, a virtuális világban háromszor olyan gyorsan telik az idő, mint a való életben. Valójában nem is az idő telik gyorsabban, hanem az időérzékelésünk zavarodik meg…és ezt a zavart csak úgy tudjuk megszüntetni, ha újra elkezdünk “létezni” a való világban.

2. Mikor a vesztes követ el hibát,azt mondja: „Nem az én hibám”, és másokra hárítja a felelősséget. 2. Egy győztestudja, hogy az ellenségesség a legjobb tanító.

3. Egy vesztes áldozatnakérzi magát az ellenségesség előtt. 3. Egy győztestudja, hogy cselekvéseinek eredménye tőle függ.

Egy vesztes a balszerencselétezésében hisz.

4. Egy győztessokat dolgozik, de sok szabadidőt is teremt saját maga számára.

5. Egy vesztes mindig „nagyonelfoglalt” személy, akinek még az övéi számára sincs ideje. 5. Egy győztesegyenként száll szembe a kihívásokkal.

6. A vesztes kitér előlükés nem mer szembeszállni velük. 6. Egy győztesígéretet tesz, szavát adja és meg is tartja azt.

Egy vesztes ígéreteket tesz, denem ad semmi biztosítékot, és amikor hibázik, csak igazolásokat keres. 7. Egy győztesazt mondja: „Jó vagyok, és még jobb leszek!”

7. Egy vesztes azt mondja: „Nemvagyok olyan rossz, mint sokan mások.”

8. Egy győztes MEGHALLGAT,MEGÉRT és VÁLASZOL.

Egy vesztes csupán várakozik,míg rákerül a sor, hogy beszéljen. 9. Egy győztestiszteli azokat, akik többet tudnak, mint ő és megpróbál tőlük tanulni.

Egy vesztes ellenkezik azokkal,akik többet tudnak, mint ő és csak a hibákat veszi figyelembe. 10. Egy győztes valamiveltöbbért érzi magát felelősnek, mint csupán a munkájáért.

A vesztes nem vállal fel semmités mindig azt mondja: „Csupán a munkámat végzem.” 11. A győztesazt mondja: „Kell létezzen egy jobb út, hogy megcsináljam!”

A vesztes azt mondja: „Mindigígy csináltam!” 12. Egy győztesa megoldásnak egy része. Egy vesztes a problémánakegy része. 13. Egy győztesazt veszi figyelembe „hogyan néz ki a fal összességében”.

Egy vesztes a „téglát”veszi figyelembe, amit el kell helyeznie”. 13+1 Egy győztes,mint Te, megosztja ezeket a gondolatokat másokkal!

Egy vesztes önző és csak sajátmagának tartja meg. Forrás: tudatoshaztartas.hu

A cikk a szerző engedélye mellett lett kihelyezve a blogra:)

Úgy gondolom, hogy két lehetőségünk van az életben. Az egyik lehetőség az, hogy úgy élünk, ahogyan azt elképzeltük gyermekkorunkban, legvadabb álmainkat is megvalósítva, a másik pedig az, hogy passzívan halogatjuk az önmegvalósítást és megkeseredett boldogtalan emberként fejezzük be az életünket. A választás a mi felelősségünk.

A probléma gyökere abban rejlik, hogy az emberek alapvetően lusták, és nehezen szánják rá magukat, hogy új, erőfeszítést igénylő dolgokba vágjanak bele. Elrettenti őket az a rengeteg munka és időbefektetés ami ahhoz kell, hogy boldogan és elégedetten nézhessen önmagukkal szembe, bármikor amikor tükörbe néznek.  Miért van az, hogy az emberek többsége csak szájhősködik ahelyett, hogy meg is valósítanák azt amiről lépten-nyomon dicsekednek másoknak. Mindenkinek vannak nagyra törő álmai, elképzelései az élettel kapcsolatban, ám csak nagyon kevesen érik el mindazokat a dolgokat amiket szeretnének. Ennek részben a lustaság, részben pedig az alulmotiváltság az oka.

Most éppen egy e-könyvön dolgozom, amiben a halogatás leküzdéséről írok. Arra keresem a választ, hogyan ösztönőzzük magunkat a cselekvésre, ezzel megvalósítva legvadabb álmainkat is. Ha úgy érzed, hogy te is elégedetlen vagy az eddigi életeddel, akkor neked is szól.

Mi az ami miatt elégedetlen vagy az életeddel? Miért nem változtatsz rajta? Hidd el, képes vagy arra, hogy megváltoztasd az életedet, de ezt csak akkor érheted el, ha most azonnal cselekszel!

A jelszavad ezentúl legyen: CSINÁLD MOST!

Iratkozz fel a Csináld Most! honlapomra, és rendszeresen fogsz kapni tőlem életvezetési tippeket arra vonatkozólag, hogyan szánd rá magad a cselekvésre, és ezzel győzd le a halogatás szokását örökre. Amint befejezem az e-bookot, azonnal értesítelek róla.

Iratkozz fel! De mikor csináld….? Tudod mit?… Csináld Most! >>

A belső lelki beállítottságod
kihatással van arra, ahogyan az életed éled. A mély érzéssel átélt
gondolataink egy idő után fizikai formát öntenek magukra.

A gondolatoknak saját életük van. Először te birtokolod őket, majd ők
birtokolnak téged. Minden ami történik veled az életben a gondolataid
miatt vannak így. A legtöbb esetben azzal összhangban cselekszünk,
amit gondolunk. Egy idő után pedig, azzá válunk amilyen gondolati
kép él saját magunkról.

Szabadon választhatsz, hogyan éled az életedet. Ha pozitív módon
gondolkodsz önmagadról és az életedről, akkor irányításod alá vonod
mindazokat az eseményeket amik történnek veled. Ha negatívan éled,
akkor negatív tapasztalatok sorozatát fogod átélni.

Változtasd meg a gondolataidat, és ezzel megváltoztatod az egész
életedet. Ha elégedetlen vagy az életeddel, az első és legfontosabb
dolgod az, hogy a gondolkodásodat változtasd meg. Ne ess bele abba a
hibába, hogy a külvilágot próbálod irányításod vonni, ez nem vezet
sikerre, ugyanis minden élményednek lelki okai vannak. Ezek pedig a
gondolataidban tükröződnek.

Azokat akik a lelki törvényeket sikeresen alkalmazzák, szerencsés
embereknek nevezik. A szerencse “megrendelhető” bármikor, amikor csak
akarod. A szerencse nem véletlen kérdése, hanem a pozitív
gondolkodásé. Gondolkozz pozitívan, és a lelki egyenértékűség törvénye
szerint, szerencsés életet fogsz élni.

1. Izgalommal és lelkesedéssel tudod köszönteni a napot. Minden reggel amikor felkelsz légy hálás azért, hogy egy új napra virradtál. Érezz hálát és örömöt azért, hogy mindezt megéled. Élvezd a reggel pillanatait, amint a nap felkel, és végigsimítja a sugaraival a bőröd.

2. Képes vagy tiszta fejjel kezdeni a napot! Az átlag emberek akik naponta korán rohannak a munkahelyükre, inkább alszanak utolsó pillanatig, és sietve, kapkodva, hogy el ne késsenek rohannak a munkába. Ehelyett inkább kelj fel korábban, és hagyj elég időd arra, hogy ráhangolódj a napra.

3. Van időd arra, hogy átgondold a napodat, és teljes mértékben csak magaddal foglalkozz. Ha elég korán kelsz fel, nem fog megzavarni a hangos autós forgalom, a tévé zaja, vagy bármi más ami napközben megzavarhatna.

4. Ha felkelsz korábban, tudsz időt szakítani a reggelizésre. Van rá bőven időd, hogy nyugodtan leülj és kellemesen, nyugodt körülmények között megreggelizz.

5. A teljesítményed sokkal nagyobb a reggeli órákban, ezért a nagy erőfeszítést igénylő feladataidat még a reggeli órákban kell elvégezned. Ez csupán egy jó tanács, okulva mások tapasztalataiból írom mindezt. A legtöbben húzzák, halasztják a kellemetlen feladataikat egészen délutánig. Légy rajta túl minél előbb, és nem fogod magad stresszelni egész nap.

6. Tudsz elegendő időt szakítani a céljaid eléréséhez. Sokan azért nem tűznek ki célokat maguk elé, mert azt mondják egyszerűen nincs idejük arra a munkájuk miatt, hogy megvalósítsák azokat. És így bele sem kezdenek. Ha korán kelsz, akkor van időd végre magaddal foglalkozni. Ha az a célod, hogy megtanulj zongorázni, akkor itt a legmegfelelőbb pillanat. Minden reggel gyakorolj negyed órát. Ez nem olyan sok, ám elég ahhoz, hogy formában tartson. Gondoskodj arról, hogy minden reggel tegyél valamit a célod elérése érdekében, még ha az nagyon kis dolog is.

7. Az egyik legnagyobb haszna a korán kelésnek, hogy elkerülöd a reggeli forgalmi dugót. Már ezért is érdemes korán felkelned, főleg, ha minden reggel jól felhúzod magad a belvárosi forgalmi dugók miatt.

Ha a fent leírtak alapján cselekszel, mámorosan fogod átélni az egész napodat!

Ha harmonikusan élsz önmagaddal és az élettel, akkor még karizmatikusabbá válsz. De nem lehet karizmád, ha félelem teljesen élsz, és nem mersz önmagad lenni. Ha folyton csak szerepeket játszol, ez nem tesz karizmatikusabbá. Ha valódi éneddel azonosulsz, és összhangban élsz saját magaddal, minden cselekedeted karizmatikusabbá válik. Minden pillanatban rendelkezel azzal az erővel, ami ahhoz, kell, hogy megtedd a szükséges lépéseket a sikered irányában. Akár itt, és most azonnal elkezdheted fejleszteni a karizmádat.

Az első lépés az, hogy tekintsd magad ellenállhatatlanul vonzó személyiségnek. Amit gondolsz magadról azzá válsz. Gondolj csak bele hányszor gondoltál magadra negatív értelemben? Ennek eredményeként csak a negativitást tapasztaltad az életben. Ezentúl tekintsd magad ellenállhatatlanul vonzó személyiségnek. Ha így teszel, észre fogod venni, hogy könnyebben éred el a kitűzött céljaidat az életben.

Tekints magadra egyedülálló személyiségként, aki tele van tetterővel, és szeretettel. A szeretetteljesség is karizmatikus tulajdonság. Egyedülálló és megismételhetetlen személyiség vagy. Sosem élt, és sosem fog élni hozzád hasonló ember.

A karizmáról bővebben a Karizma Titkok című elektronikus könyvemben olvashatsz.

Amit valóságként élsz meg, az a belső meggyőződéseid tükre. Minden eseményt az életben a saját szemüvegeden keresztül nézel. Mindenkinek van ilyen szemüvege, ez pedig a saját meggyőződéseink. A külső világ, a belső világod tükre. Észrevehetted már, hogy amikor ragyogóan jókedved van, vagy szerelmes vagy, az egész világ csak úgy ragyog, úgy érzed, mindenkivel összhangban vagy, és az élet gyönyörű. Még akkor is ezt érzed, ha éppen pocsék az időjárás, vagy mások kedvtelenek a környezetedben. De az is igaz, hogy legyen bármilyen szép idő is, ha a kedved rossz, nem fogod élvezni azt. Az, ahogyan megéled a körülötted zajló eseményeket, a belső lelki beállítottságodat tükrözik.

Vizsgáld meg, hogy milyen rezgéseket sugárzol jelenleg a külvilágba. Pozitív, vagy negatív rezgéseket? Ha negatívakat, akkor tudsz rajta változtatni, mégpedig azzal, hogy a gondolataidat pozitív irányba változtatod. Nem érhetsz el sikert anélkül, hogy rá ne hangolódnál teljes mértékben a sikerre. Tudatosan döntsd el, hogy mit választasz az életben. Azzal, hogy arra koncentrálod a gondolataidat amit akarsz és elkerülöd azt amit nem akarsz, már el is kezdted kisugározni magadból a sikert. Ez az első és legfontosabb lépés.

Képzeld el magad rendszeresen bizonyos helyzetekben. Milyen hatással lenne a sikeredre nézve, ha így vagy úgy viselkednél, és csak akkor döntsd el, hogy mit fogsz tenni, ha teljes mértékben jó érzést okoz neked az adott dolog. A képzeletedben korlátlanul alkothatod meg magadnak az elérendő céljaid tökéletes képét.

Tűzd ki inkább a boldogtalanság elkerülését célnak. Ezen a téren van mit dolgoznia mindenkinek, hiszen állandóan ki vagyunk téve a külvilág negatív befolyásának. És nem az a kérdés, hogy mitől leszünk boldogok, hanem az, hogy hogyan küzdjük le a boldogtalanságunkat.

A boldogtalanság elkerülése egyszerű: Általában mindenki tudja, és megérti azokat a dolgokat az életében, ami miatt boldogtalannak érzi magát. Ha boldogtalan vagy, akkor meg tudod magyarázni önmagadnak, hogy miért vagy az. Olyan nem létezik, hogy ok nélkül érzel boldogságot, vagy csak simán nem tudod, hogy miért vagy boldogtalan. De ezzel szemben viszont úgy tűnik, hogy csak nagyon ritkán tudjuk eldönteni, hogy mi is tesz bennünket igazán boldoggá. Könnyebben megállapíthatod, hogy mi miatt vagy boldogtalan, mint azt, hogy mi tesz boldoggá.

A boldogtalanság elkerülése nem jelenti azt, hogy el kell futnod a problémák elől. Ez már megfutamodást jelent. Ha elszaladsz a problémáid elől, lehet, hogy rövid távon nyugodtnak érzed magad, viszont nem fog magától megoldódni, semmilyen problémád amíg tudatos erőfeszítést nem teszel azért, hogy megold. A boldogtalanság legyőzéséhez tehát az kell, hogy legyőzd a problémáidat. Nem elkerülni, hanem megoldani.

Vannak természetesen elboldogtalanító élethelyzetek, amiket el tudsz kerülni egy jó döntéssel. Javaslom is, hogy ha úgy látod. valamilyen helyzetben, hogy neked nem előnyös benne maradnod, akkor a legjobban teszed, ha félre állsz. Bizonyos élethelyzetekben nehéz kiszállni az áramlatból, ha egyszer belemásztál. Ilyenek a családi konfliktusok. Egy véletlenül elejtett rossz megjegyzés elég ahhoz, hogy utána évekig, vagy évtizedekig magadra valakit. Ezért fontos, hogy mielőtt döntesz, jól gondold át és csak azután cselekedj. Legközelebb mielőtt bírálnál valakit, gondold át magadban, hogy milyen következményei lehetnek ennek.

Légy alázatos. Kezd el sorra megoldani az előtted álló kihívásokat, amint csak lehet, és figyeld meg, hogy mi okozza a boldogtalanságodat. Ne tűzd ki a boldogságot célként, mert csalódni fogsz. Ehelyett várj türelemmel és hagy hagyd, hogy a pillangóként repüljön oda hozzád.

Meg tudod csinálni!

Minél negatívabban gondolsz egy múltban megtörtént eseményre, annál nehezebbé teszed a hátizsákod amit cipelsz. Nem az a célod, hogy olyan erősre edzd magad, hogy egyre nagyobb fájdalmat tudj elbírni, hanem, hogy bátorságod legyen ahhoz, hogy egyszerűen letedd az út szélére a zavaros múltad, és zavartalanul haladj tovább az utadon.

Gondolj csak bele, hogy milyen érzés szabadnak lenni. Ha nem éled tudatosan az életedet, akkor a személyiségedet más emberek fogják meghatározni. Ha fegyelmezetlenül elfogadsz minden sugallatot, tanácsot, amiket másoktól kapsz, akkor nagy esélyed van arra, hogy meggondolatlan és zavart életet élj, rajtad kívül ugyanis senki más nem tudja jobban, hogy mi jó neked és mi nem. Dobd el a múltnak azokat a címkéit, amik rossz érzéssel töltenek el. Ha van dolog amit nem szeretsz csinálni, de a környezeted elvárja tőled, akkor is érdemes elgondolkodnod. Az érzéseid nem csapnak be. Ha rosszul érzed magad egy bizonyos helyzetekben, ez azt jelenti, hogy rossz az neked. Figyeld meg alaposan önmagadat, és rá fogsz döbbenni, hogy javarészt szerepeket játszol, és az amit mutatsz a külvilág fele az valójában nem te vagy. De tudd, hogy bármikor meg tudod változtatni önmagad, csak el kell határoznod.. Minden napot kezdj tiszta lappal

Ha lefekvés előtt negyed órát arra szánsz, hogy ösztönzöd magad pozitív képekkel, az alvásod is nyugodtabb lesz. Előfordul, hogy nem is kell aludnod nyolc órát, hiszen, pozitív lelkiállapotban jobban kipihened magad, és akár öt óra múlva frissen és energikusan ébredsz fel. Az alvás előtti lelkiállapot legalább annyira fontos, mint maga az alvás.

Tűzd ki inkább a boldogtalanság elkerülését célnak. Ezen a téren van mit dolgoznia mindenkinek, hiszen állandóan ki vagyunk téve a külvilág negatív befolyásának. És nem az a kérdés, hogy mitől leszünk boldogok, hanem az, hogy hogyan küzdjük le a boldogtalanságunkat.

A boldogtalanság elkerülése egyszerű: Általában mindenki tudja, és megérti azokat a dolgokat az életében, ami miatt boldogtalannak érzi magát. Ha boldogtalan vagy, akkor meg tudod magyarázni önmagadnak, hogy miért vagy az. Olyan nem létezik, hogy ok nélkül érzel boldogságot, vagy csak simán nem tudod, hogy miért vagy boldogtalan. De ezzel szemben viszont úgy tűnik, hogy csak nagyon ritkán tudjuk eldönteni, hogy mi is tesz bennünket igazán boldoggá. Könnyebben megállapíthatod, hogy mi miatt vagy boldogtalan, mint azt, hogy mi tesz boldoggá.

A boldogtalanság elkerülése nem jelenti azt, hogy el kell futnod a problémák elől. Ez már megfutamodást jelent. Ha elszaladsz a problémáid elől, lehet, hogy rövid távon nyugodtnak érzed magad, viszont nem fog magától megoldódni, semmilyen problémád amíg tudatos erőfeszítést nem teszel azért, hogy megold. A boldogtalanság legyőzéséhez tehát az kell, hogy legyőzd a problémáidat. Nem elkerülni, hanem megoldani.

Vannak természetesen elboldogtalanító élethelyzetek, amiket el tudsz kerülni egy jó döntéssel. Javaslom is, hogy ha úgy látod. valamilyen helyzetben, hogy neked nem előnyös benne maradnod, akkor a legjobban teszed, ha félre állsz. Bizonyos élethelyzetekben nehéz kiszállni az áramlatból, ha egyszer belemásztál. Ilyenek a családi konfliktusok. Egy véletlenül elejtett rossz megjegyzés elég ahhoz, hogy utána évekig, vagy évtizedekig magadra valakit. Ezért fontos, hogy mielőtt döntesz, jól gondold át és csak azután cselekedj. Legközelebb mielőtt bírálnál valakit, gondold át magadban, hogy milyen következményei lehetnek ennek.

Légy alázatos. Kezd el sorra megoldani az előtted álló kihívásokat, amint csak lehet, és figyeld meg, hogy mi okozza a boldogtalanságodat. Ne tűzd ki a boldogságot célként, mert csalódni fogsz. Ehelyett várj türelemmel és hagy hagyd, hogy a pillangóként repüljön oda hozzád.

Meg tudod csinálni!