Az az általános tendencia, hogy miközben egyre több információt tudunk megszerezni, ezzel ellentétesen egyre kevesebb erőfeszítést teszünk arra, hogy a gyakorlatban is felhasználjuk ezeket a javunkra. Meglátásom szerint minél többet tud valaki, annál inkább hajlamos a passzivitásra.

Elméletben könnyű okosnak lenni. A bort iszik vizet prédikál pap esete, amikor a templomban prédikál a szeretetről, inspirálja az embereket, ám amikor vége a misének, mindenki hazamegy, és ugyanott folytatja az életet ahol abbahagyta. Ugyanazokkal a szokásokkal, ugyanazzal az életszemlélettel, ugyanazokkal az emberi gyarlóságokkal.
Itt felmerül a hitelesség kérdése is. Az emberek valójában miért is járnak templomba, miért is olvasnak önfejlesztő könyveket, miért osztogatnak tanácsokat, amikor a saját életükben káosz van? Az igazság az, hogy a legtöbb ember feszültség levezetés miatt jár templomba, vagy olvas könyveket. Nem hiszik el azt amit hallanak, vagy olvasnak.

Lehet, hogy, csak azt hiszik, hogy tudják miben hisznek, de valójában ez nem így van. Ha ez a világunk egy elméleti világ lenne, mindenki elégedett életet élne. Viszont ez nem így van. A gondolatainkon kívűl van fizikai testünk is, amely segítségével érvényesülni tudunk a fizikai világban. Ha megszülettünk ezen a bolygón ahol az előre jutáshoz fizikai cselekvésekre is szükség van, nem háríthatjuk át a felelősséget senki másra amiatt, mert nem olyan az életünk amilyennek mi szeretnénk.

A sikerhez cselekvésre is szükség van. Választhatod azt, hogy nagyon okossá válsz és osztod az észt másoknak arról, hogyan éljék az életüket, és választhatod azt is, hogy a sok beszéd helyett inkább a saját életeddel mutatsz példát az embereknek. Ne a szavak tanítsanak, hanem a tetteid. Nem pusztán az anyagi előretörésről van itt szó, hanem arról, hogy elérj egy olyan kiegyensúlyozott lelkiállapotot, amikor érzed, hogy elégedett vagy az életeddel, és boldogan fekszel le esténként aludni.